Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Sallay Kornélia: Az „aphtha" szó használatáról
Mikulicz Bécsben, Billrothtúl tanult. 1898-ban megjelent könyvében megnevezi a forrást is, ahonnan az aphtha szót merítette. Ezt írja: „Aphthákon ma általában a száj nyálkahártyának azt a betegségét értjük, amely körülírt, fehér, a hám nívójában maradó, fibrines plakokkal jár és amely számára Billard 1823-ban ezt a hippokratészi szót fenntartotta". „Billard 214 zsebrében megholt gyermeket bontott" — írja Szegedi András 1838-ban. Űgy látszik, ezzel az elég nagy számmal érdemelte ki Billard azt, hogy még a század végén is idézi Mikulicz, elkerülve a humorai- és cellularpathologia vitáit. Azonban a híres oesophagussebész Atlasában is, könyvében is, kétféle, aphthákkal járó betegséget ír le és illusztrál:" a „chronisch rezidivierende Aphthen"-t és az „Acute aphthöse Stomatitis"-t, az előbbit egy felnőtt, az utóbbit egy 15 hónapos gyermek esetében. Ő tehát a két leírt kórképet két különböző betegségnek tartotta, bár aphthák és aphthák között makroszkópos különbséget ő sem látott. A mikroszkópia, a mikrobiológia növekvő fénye azonban arra késztette, hogy újra osztályozza az elékerülő betegségeket, azokat is, amelyeket kóreredetük szerint még nem osztályozhatott. MikulicztÖi függetlenül felfedezték újra az aphthás betegségeket a bőrgyógyászok is. 50 éves szünet után 1895-ben Neumann száj- és vulva-aphthákkal járó kórképet közöl aphthosis néven. 1911-ben Sutton periadenitis mucosa necrotica recurrens néven szokatlanul nagy és mély aphthákat ír le. 1937-ben Behcet aphthákkal és hypopionnal járó kórképet ismertet. 1941-ben Touraine mindezen leírásokat azonos betegségnek ítéli és kórképét különböző bőr-, ér-, légző-, emésztőrendszeri, ízületi tünetek felsorolásával egészíti ki. Ezen szisztémás tünetekkel járó formát nagy aphthosisnak (grande aphthöse) nevezi. A nyálkahártyára lokalizálódó aphthákat uni- és bipoláris formára osztja, előbbihez tartoznék a Mikulicz-féle aphtha is. Behcet, Touraine véleményéhez csatlakozik Liebner, Melczer, Szodoray, mindannyian a vírus-aetiologia mellett törve lándzsát 24 . A „nagy aphthosis" azonban aránylag ritka. Sokkal több a recidiváló aphthás szájbeteg, ezek pedig általában a fogorvost keresik fel. Mit találunk az aphthákról a fogorvosi szakirodalomban ? Albrecht: „Klinik der Mundkrankheiten" c. 1862-ben Berlinben megjelent könyvében így ír: „Aphthák ritkán kerülnek kezele'sre és a jelentkező esetek is jelentéktelenek. Felnőtteken szétszórtan fordulnak elő, leginkább a pofa- és ajaknyálkahártyán és nyelven". Kezelésükre lapisos edzést ajánl 25 . Schech „Die Krankheiten der Mundhöhle, des Rachen und der Nase" c. Bécsben megjelent könyvében a stomatitis exsudativa fejezetben tárgyalja az aphthákat 26 . Scheff „Handbuch der 2ahnheilkunde"-ben a stomatitis aphthosa-ról mint önálló szájnyálkahártya-betegségről ir, amely gyakrabban kisgyermekeken, ritkábban felnőtteken fordul elő. Külön említi a stomatitis herpeticát, mint akut, 24 Szodoray L. : Az aphthosis nosológiai helyzetéről.—Gyakorlati eredmények a stomatológiában. A bp.-i Stomatol. Klinika kiadványai IV. köt. Budapest, 1947. 208. 25 Albrecht, E. : Klinik der Mundkrankheiten. Berlin, 1862. 48. 26 Schech, Ph.: Die Krankheiten der Mundhöhle, des Rachens und der Nase. Wien, 1885.
