Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Sattler Jenő: Arisztotelész műveinek egészségügyi vonatkozásai

tői származnak ; az utóbbiaknak nincs szükségük szülőkre, mert maguktól is keletkezhetnek, pl. a pondrók a húsban, a kukacok a gyümölcsben, a férgek az emberek és állatok beleiben. Szerinte a széteső állati és növényi testek és egyéb bomló anyagok új élet forrásaivá válhatnak, bennük új élőlények képződhetnek. Az ősnemzés a föld melegének hatására indul meg. A nedvesség elősegíti még a növények és állatok teremtését is, ahol az erőnek nagy szerepe van a különböző nemű ivadékok létrehozásában, Arisztotelész megfigyeléseinek egyik jelentős fejezete az érzékszervek fiziológiai működése. Kialakult véleménye volt az ősnemzésről, a születésről és a szervezet kifejlődéséről. A természet lényegére kívánt rámutatni és összefüggést keresett az ember és természet között. Pláton ezen tudománnyal szemben sok helyen írásaiban elutasító magatartást tanúsított. Az ő egzakt, szisztematikus gondolkodása egy oly etikai világnézethez vezetett, amelynek eredménye, hogy analógiát keresett az ember és az Universum között. Kozmosz és ember azonos lélekkel és testtel rendelkeznek. Az egyes csillagzatok szintén lélekkel rendelkeznek, amelyek ugyanazon elemekből tevődnek össze, mint a világegyetem és a földi lét képződményei. Természetes világnézeti kapcsolata az etikával saját elgondolású származástan elgondolásához vezetett. Arisztotelész is fejtegeti az álomjóslást, és bármennyire is szabadkozik azon feltevés ellen, hogy istentől lehetne származtatni, amit álmodunk, mégis Demokritosz emanációs tanához is folyamodik, vagyis hogy a tárgyakból kisugárzó képek izgatják más és más módon az alvó emberi lelket. Arisztotelész ismeri Hippokratész elméletét: csak rá kell nézni, mondja Arisztotelész, a híres görög városokra és az egész lakott világrészre, amint ez a népek között megoszlik. Hideg vidékeken bátorsággal vannak ugyan telve a népek, de észben és technikai tudásban szegényesek, és ez okból szabadok, de az államelmélethez nem értenek, sem szomszédjaikon nem képesek uralkodni. Az ázsiaiak ellenkezőleg, eszesek és a technikában jártasok, de gyávák, és ezért uralom alatt, rabszolgaként töltik életüket. A hellének népe azonban, miután két különböző vidék közepén lakik, mindkét felfogás ismeretével rendelkezik, vagyis bátor és eszes. Ez okból szabadon élnek a legjobb államszervezetben és az összes emberen képesek volnának uralkodni, ha egy államot alkotnának. És ugyancsak ez a különbség a görögök egyes népei között is, mert némelyik természetben egyoldalú, míg a másikban jól vegyül egymással mind a két tehetség. Arisztotelész átvette a hippokratészi tant, amelyet azután tovább fejlesztett, A szociális erkölcsi kérdések terén inkább logikus maradt, mintsem természettudós. Szerinte az állam is „természet", de megjegyzi, hogy a természet a fejlődés vége, a befejezettség, ő csakugyan a végső cél szempontjából fogja az államot is elsősorban megvizsgálni és nem természetes feltételeiben. A népeket 30—30 fok távolságban északiakra, mérsékelt öviekre és déliekre osztja fel. Az északiak a környezet nagyobb hidegét testük nagyobb belső melegével és nedvességével ellensúlyozzák. A déliek megfordítva, a külső meleget a belső hideggel és szárazsággal.