Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Sattler Jenő: Arisztotelész műveinek egészségügyi vonatkozásai

AZ EREK RENDSZERE Arisztotelész szerint (1. ábra) négy pár érrel rendelkezünk. Az első a koponya hátsó részéből a nyakon keresztül a hátgerinc mellett kétoldalt halad a felső lábszárba az ülőizmokig. Innen tovább halad az alszárba és a külső oldalon az aprócsontokon keresztül a lábfejig. Ezért végezzük az érvágást a farizmok és hátfájások esetében a térdhajlatban és a lábközépcsontok felett. A második pár ér, amelyet garatérnek (Sphagitides) nevezünk, a fejtől halad a fül mellett a nyakon keresztül, és mindkettő a hátgerinc belső oldalán végig haladva az ágyék mellett a herébe, a felső lábszárba és az alszáron végig haladva a belső lábcsontocskákon keresztül a lábfejbe. Fájdalmak esetében az érvágást az ágyék tájékon, a herében, a térdhajlatban és a láb közép csontok felett végezzük. A harmadik pár ér a halántéktól kiindulóan a nyakon keresztül a váll alatt a tüdőbe hatol, annak egy jobb oldali ága bal oldalra halad a mell alá, a lépbe és a májba hatolva, egy másik bal oldali jobb felé haladva a mellkas alatt a tüdőből a májba és a vesébe halad ; mindkettő a végbél körül végződik. A negyedik érpár a koponya elülső részéből és a szem mellett a nyakon keresztül halad a kulcscsont felé. Innen a karba folytatódik, majd az ízületbe, onnan az alkarba és a kézfejbe, másik része a karból a hónaljárok és a bordák felett részben a lépbe, részben a májba hatol, majd a hason keresztül haladva a szeméremrésnél végződnek. Ezek azok az erekről szóló leírások, amelyeket a különböző természetkutatóknál talált Arisztotelész, de ezek nem nagy figyelemmel készültek. Kivétel nélkül mindegyik az agyból kiindulóan írt az érpárokról, ami nagy tévedés. A megfigyelés nem volt könnyű, annyira, hogy akik ezzel mégis foglalkoztak, csak lesoványodott, majd megfojtott állatokon tudták ezt csak tanulmány tárgyává tenni. Az esetek elrendezését és tulajdonságait a 2. és 3. ábra szemlélteti. A törzsben, a hátgerinc hosszában két ér halad, mégpedig a vastagabb elöl, míg a vékonyabb a gerincoszlop mögött, az előző jobboldalt és az utóbbi baloldalt, ez utóbbit „Aortának" is nevezik, mivel ennek szalagos része még a hullákon is megtalálható

4

. Ezeknek a kezdete a szívből indul ki. Egy részük a belekben elágazódik, és mint egyszerű ér halad tovább, míg más részük, főleg az elöl fekvő vastagabb érből indul és a szívbe hatol, mind a felső, mind az alsó részével. A szívben, amely belül üreges, úgy mint az állatokéban is, a legkisebb erek alig láthatók, a középnagyokból kettő, az egész nagyokból mind a három látszik. A szív csúcsával előre, legnagyobb ürege jobboldalt és felül fekszik, a kicsik baloldalt és a középnagyok a kettő között helyezkednek el, de ezek mindegyike jóval kisebb, mint a legnagyobb. Mindezek az üregek, amelyek a csatornák kicsinysége következtében nem láthatók tisztán, a tüdőbe ömlenek, A nagyér a felső és a jobboldalt fekvő nagy üregből indul ki, és az üreg közepéből ismét visszafordulva, mint ér halad tovább. Ezért ezt az üreget mint az ér lefutásának egy részét kell figyelembe venni, melyben a vér összegyűlik. Az aorta viszont a középső üregből 4 Ez a kifejezés, hogy a „nagyér az aortába beszájadzik", sehol másutt nem olvasható. Az artériák és vénák közötti különbséget már Arisztotelész kihangsúlyozza és az első esetben nála olvasható. Előzetesen egyetlen szerző sem mutatott rá a különbségre.