Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

FOLYÓIRATOKBÓL - Terence Cawthorne: Toulouse-Lautrec-Triumph over Infirmity. Proceedings of the Royal Society of Medicine, Section of the History of Medicine (R. Harkó Viola)

RUTTKAY LÁSZLÓ (1890—1971) Halála veszteséget jelent a magyar orvostörténelemnek. Egy jó tollú művelődéstörténésszel és kitűnő előadóval lett szegényebb a Magyar Orvostörténelmi Társaság, melynek megalapításától kezdve egyik legrégebbi tagja volt. Dr. Ruttkay László 1890. május 29-én született Trencsénben. Anyja G. F. Handel, a nagy német zeneszerző családjának Magyarországra szakadt ágából származott. A szülőföld mellett az anyai család is hozzájárult nagy nyelvtudásának megszerzéséhez: a magyaron, németen és szlovákon kívül elsajátította a lengyel, francia és cseh nyelvet is. Közvetlenül érettségi után katonaként harcolt az első világháborúban az orosz és a román fronton. Ezt követően a kassai Jogakadémián tanult, majd Pozsonyban szigorlatozott. Doktori diplomájának megszerzése után Budapestre költözött. Bírói pályafutásának állomásai voltak: a Pestvidéki Törvényszéken gyakornok; a Nemzetközi Döntőbíróságok Kormánymegbízotti Hivatalának fennállása során, 1938-ig előadó bíró; ezután 1948ban bekövetkezett nyugdíjazásáig az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Osztályának kúriai bírójaként működött. Az elmúlt két évtizedben fordítóként dolgozott. Jogászi, bírói pályafutása mellett a magyar művelődéstörténet rajongója és művelője volt. Már a két világháború között, hivatalos útjai során is gyűjtötte belföldön és külföldön a művelődéstörténeti adatokat. Egyre jobban elkötelezte magát az orvostörténelemmel is. Ehhez elsősorban Jeszenszky (Jessenius) János (1500—1621) alakja vezette el. Jessenius életművének és korának feldolgozásához — több évtizedes adatgyűjtés után — az 1950-es években fogott hozzá. A Magyar Orvostörténelmi Társaság keretében több ízben tartott róla értékes és élvezetes előadást. Résztanulmányai közül Jessenius wittenbergi éveivel foglalkozó dolgozata éppen jelen kötetünkben jelenik meg. Feldolgozta a témát egy kitűnő monográfiában — ennek azonban már csak nyomdába adását érhette meg, hiszen az Orvostörténeti Könyvek sorozatában 1972-ben fog megjelenni. Hagyatékában maradt egy regényes feldolgozáséi Jessenius-életrajz is. De értékes dolgozattal gyarapította a magyar fürdőtörténeti irodalmat is : az Orvostörténeti Közlemények 54 (1970) kötetében jelent meg Trencsénteplic 18—19. századi történetéről írott munkája. A hagyatékában maradt számos orvos-, művelődéstörténeti és novella-kézirat mellett megjelent nagy számú cikke, dolgozata — 1940-ben kiadott neveléstörténeti könyve. Mindezek nemcsak az elmélyült, nagy kultúrájú művelődéstörténészre, hanem a szellemes, jó íróra is vallanak. Temetésén a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár s a Magyar Orvostörténelmi Társaság képviseltette magát. B. G.