Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Vértes László: A 100 éves szülészeti fájásmérés történetéből
A SZÜLÉSZETI FÁJÁSMÉRÉS 100 ÉVES TÖRTÉNETÉBŐL VÉRTES LÁSZLÓ A szülésben három tényező vesz részt — az út, az utas és az erő. *^ Az utat a csontos és a lágy szülőcsatorna képezi, ennek keresztmetszetét természetesen nem változtathatjuk (eltekintve a kitolási szak végén elvégzett gátmetszéstől). Az utas — a magzat — méretei szintén adottak. A szülést vezető személy objektív módon csak az erő, azaz a fájástevékenység nagyságát nem tudta meghatározni és kifejezni. A szülés előrehaladása pedig — ceteris paribus —• a fájástevékenység függvénye. A tapintó kéz a hasfalon át érzékelheti a méhizomzat megvastagodását, megkeményedését a fájások alatt. Ez nyilvánvalóan szubjektív módszer, részben egyéni jártasságtól tapasztalattól, részben a vajúdó közléseitől is függ. Az előbbiek alapján érthető: amennyiben egyedi és ésszerű szülésvezetésre törekszünk (ez pedig alapvető kötelességünk!), úgy szülészeti ténykedésünk döntő mozzanata a fájások objektív vizsgálata és kedvező befolyásolása. Ezen elvek felismerése után kezdett kibontakozni a tokodynamometria, a fájásmérés és regisztrálás tana. Az első ilyen jellegű kezdeményezések közvetlen oka: a szülészek kíváncsiak voltak arra, hogy mekkora erő fejthető még ki fogóműtét során a magzati koponya károsodása nélkül. Kristeller 1861-ben olyan rugós mérőberendezést szerkesztett a fogóra, amely lehetővé tette a magzat expressiója alatt kifejtett erő számszerű leolvasását. Nem sokkal később — 1867, 1872 — Joulin számolt be vizsgálatairól, amelyeket Chassagny készülékével folytatott. Joulin új eljárást vezetett be, lényegében megalapozva a mai értelemben vett fájásmérést. A magzat koponyája által a felhelyezett és nyugodtan tartott fogóra kifejtett tolóerőt mérte. Tulajdonképpen ez az első fájásmérő módszer ; az ún. belső fájásmérés sorába tartozik. Ezzel a későbbiekben Duncan (1868) foglalkozott részletesen. A BELSŐ FÁJÁSMÉRÉS Elvi alapjai Poppels (1863) kísérleteire nyúlnak vissza. Felismerte a méhen belüli nyomáscsökkenés és a burokrepesztés közötti összefüggést ; gondolva arra, hogy a burokrepesztéshez szükséges erőhöz hasonló mérvű erőkifejtés kell a
