Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Kaiser, Wolfram -Piechocki, Werner: A Madai-orvosdinasztia Halléban (német nyelven)

többek között ő is hitelt nyújtott segítségül. Majd amikor a császári akadémia kénytelen volt értékeit elzálogosítani, ő volt az, aki a hiányzó összeget rendelkezésre bocsátotta. Közben földbirtokot is szerzett, s ennek közelében, Benkendorf ban 1709-ben fejezték be az. impozáns kúria építését. Itt is halt meg 1780. július 2-án. A hollebeni ág. ev. templomban temették el. Fia, Madai Károly Ágost (szül. 1731. augusztus 3-án) előbb mint adlatus működött apja mellett, aki súlyt helyezett rá, hogy vállalata vezetőségében főként orvosok foglaljanak helyet, így 1766-ban szerződtette „első munkatársnak" az éppen akkor doktorált hannoveri Johann Friedrich Kocht. Ugyanabban az évben nősült meg az ifjabb Madai : Henriette Charlotte Schlegellt vette feleségül, akitől négy fia és öt leánya született. A két idősebb fiú követte apját az orvosi pályán. A család anyagi felemelkedése folytatódott. Ezzel szemben a gyógyszerészeti vállalat több okból válságba került. Az egyik ok a Richterékkel még mindig folyó jogvita. 1797-ben jött létre végül is a megegyezés, amelynek értelmében az ún. főgyógyszereket a Richter-örökösök visszaadták az árvaház tulajdonába, őket pedig kielégítették életjáradékkal. — Az intézet életében pedig új virágzás következett be, amikor Johann Christian Friedrich Düfferrel (1755—1831) új, szakképzett munkatárs lépett be a vállalkozás kötelékébe. Kapcsolata ismét rokonivá is lett: 1802-ben ui. házasságot kötött a már említett Koch dr. leányával, Mária Friderikával. A cég a napóleoni háborúk zavarai ellenére prosperált. 1816. február 11-én megünnepelte Madai Károly Ágost az aranylakodalmát, de ugyanennek az évnek a végét már nem érte meg: október 31-én meghalt. A cég vezetésében utóda a fia, Károly Vilmos, aki már a harmadik hallei Madainemzedék tagja volt. Madai Károly Vilmos (1777 —1851) apja halálakor 39 éves volt, de már 16 éve dolgozott adlatusként a vállalkozásban. Eredetileg katonatiszti pályára készült, s csak amikor a nálánál 7 évvel idősebb bátyja orvosi tanulmányainak befejezése előtt hirtelen meghalt, utasította őt apja, hogy jöjjön haza, és iratkozzék be a medicinára. 1800-ban doktorált, s utána mindjárt belépett az apja vezetése alatt álló gyógyszerészeti intézetbe, ahol annak halála után cégvezető lett. Megbecsült ember, döntőbíró, majd városi képviselő volt, de a vállalat — főleg Düffer 1831-ben bekövetkezett halála után — nem érte el már régi fényét. Mikor a főnök 1851, november 20-án meghalt, nem volt a családjában senki, aki ténylegesen átvehette volna örökét a vállakózás élén, hiszen két életben maradt fia közül egyik sem volt orvosi vagy gyógyszerészi pályán. Hosszas tárgyalás után megegyeztek az árvaházzal, ill. az alapítványi igazgatósággal: 4000 tallérért egyszer s mindenkorra átengedték a kizárólag a családjukat megillető gyógyszerek készítésének jogát. Miután az illetékes minisztérium 1853. augusztus 12-én jóváhagyta az egyezményt, a Madaiak véglegesen kiváltak a hallei gyógyszerészeti vállalatból, amelynek 120 éven át becsülettel szolgáltak. Bár a negyedik nemzedék tagjai között is akadtak kiválóságok, szakmájuk kívül esik az orvostörténelem területén. Ami az egykor hatalmas Madai-birtokot illeti, a negyedik és az ötödik nemzedék tagjai túladtak rajta. Egyetlen ma is élő, kimutatható utódjuk Halléban alapítványi hölgy.