Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

ADATTÁR - Bartók Imre: Türr István sebesülése

gyításának ez nyilván szokásos módja volt. A 112 éves fénykép jól mutatja a kötés alkalmazását. Cesaro Alba Garibaldi seregében c. magyarra fordított, naplószerűen írt könyve (Európa könyvkiadó, I960.) ad némi felvilágosítást Türr sebesülése utáni állapotáról. Ebben azt találjuk, hogy „1860. jún. 11-én temették Tüköryt. Ott volt Türr, ez az ércbe öntött óriás, kiről mindig lepereg a fájdalom, most szomorúan haladt a gyászmenet élén." Missilmeriben jún. 23-án írt feljegyzés szerint „Türr generálisnak újra felfakadt a sebe, vért hányt. Mióta bevonultunk Palermóba, ez a férfiú annyit fáradozott, hogy már szinte csak árnyéka saját magának. A brigád egészen bánatos, félő, hogy itt hagy bennünket. Láttam egy pillanatra : megnyúlt, lesoványodott, a szeme karikás, ajka sápadt, mellkasa egészen behorpadt." Tovább : „Villaf

rati jún. 27-én. Megérkezett Eber ezredes. Most ő lesz a parancsnokunk, mert Türr a végét járja." Türrnek 1800. jún. 23-án fakadt fel a sebe. Az Alba könyvéből nem állapítható meg, hogy a bal alkar előző évi sebesülése újult-e ki, vagy más sebesülés is volt. Bizonyos azonban, hogy a generális hamarosan teljesen felgyógyult, mert ugyancsak a naplójegyzet szerint okt. 1-én Casertában az egészséges Türr vezeti az egész hadosztályt.