Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

ADATTÁR - Szőkefalvi-Nagy Zoltán—Spielmann József—Vida Tivadar: Részletek Nyulas Ferenc újonnan megtalált műveiből

várott letennie. Segédje egy sincs. Tanonca Szuboták János, aki majdnem süket, alkalmatlan. Laboránsa most egy van, de szokás szerint egy sem szokott lenni. Az esküt november 2-án tette le az ottani kamarai hatóság színe előtt és jelenlétemben. Átadtam neki az utasítást. Ezt a vizsgálatot október 27-én és 28-án, részben november 2-án végeztem Háportáni Miklós úr, a zalatnai gondnokság számvevője mint kinevezett biztos jelenlétében. Múmiák Mindegyik officinából eltávolítottam a múmiákat, mert ellenkeznek a józan ésszel, és olyan orvosságok, amelyek nagyfokú undort keltenek. A GYÓGYSZERTÁRI HIBÁK ORVOSLÁSA Mivel ugyanaz a rendelet, amelynek értelmében rám bízták ezt a vizsgálatot, kötelességemmé tette egyszersmind, hogy csatoljam a véleményemet az esetleg észlelhető hiányosságok orvoslásáról, erőimhez képest igyekszem a továbbiakban megfelelni ennek a parancsnak, és 20 pontban röviden kifejteni, mit gondolok erről. 1. Mindenekelőtt mellékelten előterjesztem a Magas Kir. Kormányszéknek felsőbb tudomásul vétel céljából az országos főorvosi levéltárba jutott gyógyszertárlátogatási akták alapján 11 évről kidolgozott táblázatos kimutatását annak az előnynek, amely a közjóra származott abból a körülményből, hogy az 1796. augusztus 18-i 5373. sz. rendelet egyelőre felfüggesztve az országos főorvosi vizsgálatot, a magyarországi minta szerint a gyógyszertárak kötelező vizsgálatát az egész tartományban egyedül a helyi orvosokra bízta. Nincs értelme, hogy kifejtsem itt azt a kérdést, mekkora a hatása a jó gyógyszertáraknak és a gyógyszertárosok tudásának és becsületességének polgártársaik egészségére és az orvosok megbecsülésére. Annyit azonban szomorú tapasztalataim ösztönzésére meg kell jegyeznem, hogy tartományunknak nem egy gyógyszertára a legutóbbi ellenőrzés hiányossága folytán nem más, mint valami kereskedői bolt, ahol csak a tudatlanság uralkodik, meg a számító haszonlesés. Igaz, hogy nincs hiány törvényekben, amelyek nagyon bölcsen intézkednek a gyógyszertárak vizsgálatáról és a visszaélések megszüntetéséről. Ámde mit használnak a törvények, ha azoknak a végrehajtása csaknem elhalt, s így a vizsgálatot végzők nem vezettetik többé magukat általuk ? Az orvosok ugyancsak olyan emberek, akiknek sokrétű az elfoglaltságuk, megvannak a gyengéik is, meg a meggondolásaik is, és a parancsok tökéletes teljesítése terén mint valami megbénultak sántíthatnak, késlekedhetnek, vagy éppen megakadályozhatják azt, sőt, talán meg is kell ezt tenniük. Hiszen a legtöbben rendszerint valamilyen kapcsolatban állnak a saját gyógyszertárosukkal, mégha ez a kapcsolat esetleg csak a gyakoribb találkozás, s az így szövődött barátság. Ha ez így van, bizonyára nem lesz a kedvükre kikutatni, megtalálni és feljelenteni a gyógyszerész hibáit, mégpedig feljelenteni ott, ahol az ő jóindulatuk mindent igazán jó és törvényes állapotban szeretne találni. Ha hozzátesszük ehhez, hogy az orvos jó híre többnyire függ a gyógyszertáros becsületességétől, aligha csodálkozhatunk, hogy az előbbi mindenképpen kénytelen elkerülni az