Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

ADATTÁR - Szőkefalvi-Nagy Zoltán—Spielmann József—Vida Tivadar: Részletek Nyulas Ferenc újonnan megtalált műveiből

kenőcsök számára. Mindezeket meg kell szüntetni. Egyébként az officina elég tágas, de — mint mondtam — annyira nyirkos, hogy emiatt a füvek és gyökerek tartására szolgáló fiókok teljesen alkalmatlanok, s csupán arra valók, hogy beléjük tegyék el a kézi eszközöket. A laboratórium elég tágas, világos, a műhelyek emeletén van elhelyezve, de nyo­morúságos állapotban van, kemencék, edények és kellő felszerelés nélkül. Az anyag­raktár az épület felső emeletén elég tágas, száraz, levegős, de valóságos bábeli zavar van benne, véghetetlen rendetlenség ; nincs ott valamennyi edényre és skatu­lyára jelzés se felírva, vagyis a bennük tartott gyógyszer neve. Ennélfogva maga a gyógyszertáros se nagyon ismeri mindegyik árucikkét, vagy ha ismeri is, fáradságos munkával kell azt kikeresnie. A füvek, gyökerek tárolója hozzákeveredik az anyag­raktárhoz, ehhez hasonlóan zavaros és rendetlen. A füvek szárítására van ugyan a háztető alatt egy hely, de sötét és egyáltalán nem megfelelő. Pince nincsen. A kész­let semmiből sem megfelelő a kőhalmi közönségnek. Annál kevésbé, mert a növényi készletek nagyobb részét meg kellett semmisíteni a romlás miatt. Az egyszerű orvosságokat csak úgy, mint az összetetteket szigorúan ellenőriztem, a legtöbbjét olyan állapotban találtam, hogy méltán teszi kétségessé a tulajdonosnak akár a szorgalmát, akár a jártasságát. Sajnálatomra beszámolok ui. arról, hogy alig van közülük minden tekintetben jó állapotban más, mint azok, amelyek ön­magukban is eléggé ellenállnak a megromlásnak. Nem tudom eléggé csodálni, hogyan tudott 11 év óta, amióta a gyógyszertárak vizsgálatát egyedül a helybeli orvosokra bízták, az a Jacobi András kőhalmi sebész, aki orvos híján szokta felülvizsgálni ezt a gyógyszertárat, és e tartomány valamennyi részéből mindenkinél szorgalmasab­ban szokta beküldeni jelentését, bármilyen határidős ügyben, ismétlem, hogyan lehet­séges az, hogy másról se tudott minden egyes jelenlésében beszámolni, mint mindig ennek a gyógyszertárnak kiváló állapotáról. Az elromlott fontosabb illó olajokon kívül legalább további 8 hibás, s ezek aligha javíthatók, bár mégsem egészen ki­dobandók. Ki lett dobva elévülése és megromlása miatt majdnem az egész fakészlet több más készítménnyel együtt. Ezeknek a száma 40-re rúg, mégpedig csupán a legromlottabbaké ; ezúttal csakis azzal a feltétellel kegyelmeztem néhány vala­mennyire még használható fűnek és gyökérnek, hogy mielőbb új készletet kell be­szerezni, s akkor ezeket is küszöböljék ki. Ennek a dolognak az ellenőrzését komolyan a helyi orvos lelkére kötöttem. Hiányt fedeztem fel 19 7 cikkben, melyek közül 19 meglehetősen lényeges, bár nem a leglényegesebb. A mérgeket, mint az arzént és a higany s zublimátot külön helyen tartják, de nem szigorú zár alatt, a többi pedig szerte a műhelyben. Angusztura-gyökérből vagy 1 1/2 unciája volt, de a letiltás alkalmával elégette. A súlyok pontosan a bécsiek, de mivel elégtelen a számuk, nürnbergieket is használnak. Ezeket tüstént félretétet­tem. Az egyetlen librán kívül más mértékük nincs. Élő herbárium nincsen. A könyv­tárat 5—6 könyv képezi, köztük a gyógyszerkönyv, a díjszabás, Hagen, Tromsdorf ér valamit. Jegyzőkönyvek és naplók nincsenek. Az árazást azért nem tudtam ellen­őrizni, mert nem találtam az előírásokhoz az árat hozzáadva. A tulajdonos Nagelschmidt Sámuel úr, 1802-ben Pesten vizsgázott gyógyszerész­mester, szerény, emberséges férfiú, aki azonban egyúttal nagy barátja a szórakozás­nak, amikor könnyűszerrel magára hagyja a gyógyszertárat. Különben vegytani, botanikai ismeretei meglehetősen gyengék, szinte gépiesen gyakorolja a gyógyszeré­20 Orvostörténeti Közlemények 60—61.

Next

/
Oldalképek
Tartalom