Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Borsos Béla: Korai magyar fürdőkúra-poharak

következtében fokozottan tojásdad alakja és a köszörülés lényegesen kezdetlegesebb technikája különíti el az előbbi csoporttól ezt az érdekes darabot, amely 1830 és 1840 között készülhetett minden bizonnyal valamelyik dunántúli hutában.

5 Visk-Várhegyről a szerző gyűjteménye őriz egy 1840-ra datált poharat. (0. ábra.) Ennek kupája enyhén kihasasodó hordócska formájú, szárán pedig már megjelenik a lapos, párnatag idomú nodus, e formai sajátosságokkal is utalva arra a két évtizedes időkülönbségre, amely a bártfai példányoktól elválasztja.

6 A szabadságharc, mint általában az egész magyar üvegművesség termésében, úgy a fürdőkúra-poharak területén is mind technikai, mind művészeti szempontból határozott elválasztó vonalként jelentkezik. A már ismertetett és egymással szoros rokonságot tartó, tiszta klasszicista ízlésű poharak csoportjain kívül csak kevés olyan kúrapoharat találunk még, amelyeket a szabadságharc előtti időre datálhatunk és nagy valószínűséggel magyar hutaterméknek tartunk. Ezeknél azonban a klasszicista irány mellett mind az edényformáknál, mind a díszítményeknél megtaláljuk már a romantikus neogótika, a neobarokk, neorokokó és a keletieskedő moreszk irányzatokat is. Jelentkeznek már, bár félénken, mértéktartóan, sokszor — mondhatnánk — kísérletszerűen a század közepére jellemző technikai újítások, a színes üveganyag, a bevonatok és edzések alkalmazása is. A vastagabbá váló edényfalakat mind sűrűbben borítja az érdesebb köszörülés mellett a simára csiszolt dísz. Az olvadt üveg anyagszerűségének megfelelő jellegzetes hutastílust mindinkább felváltja a zárt formákat szikrázó csiszolt lapocskákkal felbontó, féldrágaköveket utánzó „kristály stílus". A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyűjteményében több ilyen átmeneti jellegű kúrapoharat találunk, amelyeket a szabadságharcot megelőző évtizedben és minden valószínűséggel Magyarországon készítettek. Egy részük pöstyéni eredetű. Már neobarokk formájú, de még teljesen színtelen üvegből fúvott az egyik. (7. ábra.) A fürdőépületek köszörült ábrázolása nagyon kezdetleges. Mélyen alatta áll a már ismertetett bártfai példányoknak. A színvonal süllyedése nem magyarázható a közben eltelt alig két évtizeddel. Itt egy másik észak5 Fúvott üvegből készült. Anyaga kissé sárgás árnyalatú, szabálytalanul elosztott, változó nagyságú léghólyagokkal és néhány apró fekete zárvánnyal. A kútházat ábrázoló médaillon két oldalán az „Andenken — von Füred" kurzívbetűs felirat. Peremátmérője 7,1 cm, talpátmérője 9,1 cm, magassága 13,9 cm. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyűjteményében. 6 Fúvott üvegből készült. Anyaga sárgás árnyalatú, szabálytalanul elosztott változó nagyságú léghólyagokkal és egy nagy sötétszürke salakzárvánnyal. Annak ellenére, hogy anyaga nem mutat hasonlóságot az 1. jegyzetben ismeretetett ferencvölgyi poháréval, mégis nagyon valószínűnek tartjuk, hogy ott fújták, mert ez a huta ViskVárhegy közvetlen közelében fekszik. Palástján nem túlságosan finom munkájú, de rutinos kézre valló köszörült ábrázolás fut megszakítatlanul körül. Kis erdő borította hegykúp alján a fürdőtelep házait látjuk. Balra ettől maga a fából épített kútház és valami gémeskútra emlékeztető vízhúzó szerkezet. Egy közvetlenül az előtérben ábrázolt épület oromfalán „VÁRHEGYI EMLÉK. 1846" felirat. A képeket apró emberi alakok — napernyővel sétáló krinolinos nők — élénkítik. Peremátmérője 7,7 cm, talpátmérője 7,4 cm, magassága 13,3 cm. A szerző gyűjteményében.