Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Borsos Béla: Korai magyar fürdőkúra-poharak

fürdőzéséről nálunk is maradtak fenn irodalmi és okleveles adatok, de ezekkel kapcsolatba hozható üvegemléket akárcsak külföldön, nálunk sem ismerünk. A XVIII. század vége —- kapcsolódva az általános európai áramlatba — nálunk is a fürdőkultúra nagy fellendülését hozta magával. A fejlődő fürdőhelyek közül a legelsők között találjuk időrendben Balatonfüredet, ahol a vendégek elhelyezésére már a XVIII. század végén komoly épületeket emeltek klasszicizáló késő barokk ízlésben. Szinte egyidőben vele lendült fel a felvidéken Pöstyén, amelynek a hazai fürdők között talán a legkomolyabb idegenforgalma volt, és a délvidéken a később oly nagy jelentőségre jutott Mehádia — Herkulesfürdő. A fürdőhelyek és az üveggyártó vidékek — hasonlóan Csehországhoz vagy Ausztriához — nálunk is egybe vagy legalábbis egymás közelébe esnek. így például Balatonfüredhez a dunántúli huták Somhegy, Úrkút, Ajka vannak elég közel; a Felvidéken Bártfán vagy Párádon helyben találjuk meg a látogatott gyógyforrásokat és a hosszú időn át működő üvegcsűröket; a máramaros vármegyei Técső mellett levő Ferencvölgy-i huta pedig a XIX. század elejétől igen látogatott Visk-Várhegy fürdőhelytől csupán félóra járásnyira fekszik

1 (1. ábra). A legkorábbi magyar fürdőkúra-poharak, amelyeket eddig alkalmunk volt megfigyelni, 1820 körül készülhettek, és stílusukat tekintve, teljesen egységes, zárt csoportot alkotnak. Fúvott üvegből készült, egyszerű, nehézkes, vastag falú talpas poharak ezek, tojásdad kupával, vastag, rövid, tömör szárral és kerek talppal. Csiszolt felületet — leszámítva az ún. „köldöknek", a fogórúd tapadási helyének eltüntetését a talplemez alsó síkjából és a perem kialakítását — nem találunk rajtuk soha. Kupájuk palástját a fürdőhely látképe, vagy az egyes fürdőés szállodaépületek, végül az ivókúrázás céljaira szolgáló forrásfoglalatok, oszlopcsarnokok köszörült képe díszíti. A köszörülések általában finoman részletezőek, igen lapos relieffel készültek, alig néhány tizedmilliméterre mélyednek be az üveganyagba. A távlati hatásokat — ennek ellenére — igen biztosan és jól éreztetik. A vésnök — akit az esetek nagyobbik részében joggal nevezhetünk művésznek — jól ismerhette az ábrázolt vidéket, mert sohasem dolgozott grafikai minta, réz- vagy acélmetszet után. Színes üveganyag alkalmazásával, színes felületi bevonattal vagy edzéssel — a korai időnek megfelelően — nem találkozunk. Ellenben egészen érdekes és szokatlan díszítő mód alkalmazását látjuk az egyik bártfai eredetű poháron

2 (2. ábra). A fürdőzés céljaira szolgáló, fenyőfákkal 1 Egy Ferencvölgyön készített pohár a szerző gyűjteményében azon ritka példányok közé tartozik, amelyen olvasható felirat az eredet helyét kétségtelenül megállapíthatóvá teszi. Egyszerű talpaspohár ez tojásdad kehellyel, a kehely alsó harmadában gyémántmetszésű sávval és csiszolt fűrészfogazott peremű talplemezzel. A kehely palástján a következő kurzívbetűs köszörült felirat olvasható: „Von der Franzensthaler, K : Glasfabriek in der Marmaros", A felirattól jobbra és balra egy-egy méhecske igen finoman köszörült képe, az átellenes oldalon pedig egy virágszál. Az üveganyag jól színtelenített alig észrevehető, de jellegzetes lilás árnyalattal. Peremátmérője 7,8 cm, talpátmérője 6,8 cm, magassága 13,4 cm. 2 Fúvott üvegből készült. Anyaga kissé szürkés árnyalatú, több szabálytalanul elosztott kisebb-nagyobb léghólyagot, apró zárványokat és egy nagy salakzárványt tartalmaz. Peremátmérője 7,8 cm, talpátmérője 7,7 cm, magassága 13,2 cm. A fürdőházak képével átellenes oldalon „Bártfai Emlék" köszörült kurzívbetűs felirat. A szerző gyűjteményében.