Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Katona Géza: Orvosi látleletek a pesti bíróság előtt a XVIII. század második felében

2. Találtam a bal karján alól a kéz tsont ütés által ketté van törve id est in medietate ante Brachii fractura est transver

salis. Ezen mutató levelemmel bizonyítom. Nem sokkal részletesebb az a német nyelvű látlelet sem, melyet Josephus Vranesichtz chirurgus 1786, június 20-án állított ki: Attestatum Ich unterschriebener attestiere hiermit dass ich den Hern Georgium v. Zlinsky genau besichtigt habe und befunde an dem Stiernbein in den behaarten Theil eine gefährliche Wunde welche mit einem stumpfen instrument beigebracht ist worden und sie eingedrungen durch die Stiem Muskula bis auf das Perieranda, die Verletzung der Hirnschalle und der Blut vergiessung in derselben anbelangt sind noch keine Anzeige vorfanden, Lässt sich also noch nicht bestimmen was die länge der Wund anbelangt. Vranesichtz sebész látlelete tehát több adatot tartalmaz az előző Baynayféle látleletnél, amennyiben — meghatározza, hogy a sérülést tompa eszközzel okozták, — s bár először a gyógytartam megállapíthatatlanságára utal, de később 1 hónap múlva utólagos kiegészítésként közli azt is, hogy a sebek 28 nap alatt gyógyultak, s a nemes Zlinsky Györgynek a gyógyításáért 10 frt orvosi költséget számított fel. A sérülésekről készült látleletek további ismertetése helyett inkább megkísérlem a tapasztalatok általánosítását : 1. A testen észlelt elváltozásokat a korszak ismereteit figyelembe véve, meglehetősen felületesen határozták meg. Sérüléseknél rendszerint collban adják meg a jellemző méreteket, beleértve a seb mélységét is. A legtöbb — chirurgusok által készített — látleletben nagyon kevés szakkifejezés ismétlődik. Ennek oka valószínűleg nem az észlelt tünetek egysíkúságában keresendő. 2. A látleletekben gyakran hosszadalmasan, de nemegyszer élethűen leírják a sérült vagy hozzátartozói által észlelt tüneteket, így pl. Anton Reich chirurgus 178(i-ban egy 8 éves gyermek fejsérülésével kapcsolatban látleletében rögzíti, hogy „a fejsérülést heves orrvérzés követte, majd az erős agyrázkódás, s valószínűleg csekély belső vérzés következtében a sérült Íj2 órára eszméletét vesztette, s elájult, úgyhogy a szükséges kivérzés céljából rajta érvágást kellett alkalmazni." 3. A látleletek túlnyomó többségében sebészek, chirurgusok állították ki. Majdnem kivétel nélkül egyszerű verekedés, csetepaték alkalmával keletkezett sérüléseket látleleteztek. A sérültek rendszerint azonnal, gyakran az éjszakai órákban keresték fel a sebészt, aki a gyógykezelést is elvégezte. 4. A látleletek többségének hangvétele nélkülözi az objektivitást. A sérültek „heves fájdalmainak leírása" ma már nem tekinthető a tényálláshoz tartozó releváns ténynek. Kétségtelen, hogy a sérülésekről felvett látleletek a mai szemmel nézve sok kívánnivalót hagynak maguk után, de mind a szaktudomány 200 év előtti helyzetét, mind a perbeli bizonyítás akkori színvonalát figyelembe