Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Ormos Pál: Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődése
rolt, és azon volt, hogy a kórház színvonala mindig megfelelő legyen. Az orvosoknak állandóan képezniük kellett magukat részint a szakfolyóiratok, részint a szakkönyvek, részint kongresszusokra való menetel által. A kórház és a városi orvosok többször együttes szakülést is tartottak a kórházban, ahol tudományos kérdéseket vitattak meg. A kórház orvosai közül többen tudományos munkásságot is fejtettek ki, és egyetemi magántanárok lettek. 1932-ben a kórház egy közel 400 oldalas Évkönyvet adott ki, amely ismertette a kórház történetét, fejlődését, állapotát, osztályainak működését, orvosainak munkásságát. Az Évkönyv országszerte tetszést aratott, és mások is követték példáját. Mindezek az eredmények a kórházat országosan ismertté tették, és az ország egyik legjobb kórházaként szerepelt. A kórház jó munkája, a Közegészségügyi Intézet Állomása, a Nemibeteg-gondozó Intézet, a Stefánia Védőintézet, a tébécégondozó s általában a város orvosainak tevékenysége következtében a város egészségügyi helyzete országos viszonylatban is jónak volt mondható. 1940-ben a város 924 halottja közül a halálozások a következőképpen oszlottak meg: 1 éven alul meghalt 120 1— 10 éves korban mej *halt 26 11— 20 éves korban me{ »halt 34 2130 éves korban me{ 'halt 47 3140 éves korban me; »halt .47 4150 éves korban me£ »hak 61 5160 éves korban mej »halt 95 61— 70 éves korban me£ »halt 153 7180 éves korban mej »halt 220 81— 90 éves korban me\ »halt 115 91100 éves korban mt\ »halt 6 összesen 924 Ha ezt a kimutatást összehasonlítjuk a 30 évvel korábbival, nyilvánvaló az egészségügy lényeges javulása. Míg azelőtt 20% felett volt állandóan az 1 éven alul elhaltak aránya, ebben az évben már csak 13,4% volt. A 30 éven túl elhaltak aránya pedig már 75,5% lett, pedig még 1910-ben alig haladta meg az 50%-ot. A 60 éven felüli kort is már 53,4% érte el, szemben a 30 év előtti 31,4%-kai. Sőt 13% még a 80 éven felüli kort is elérte. A legtöbb ember a 71—80 év közötti decenniumban halt meg, szemben a régi 0—10 évesek első decenniumával. A két világháború közötti időben tehát Hódmezővásárhely egészségügyi állapota nem maradt el más hasonló városokétól, sőt sok tekintetben felül is múlta azt. De maga az egész megye sem maradt el abban a tekintetben, hogy kórházi ágyakkal az egyik legjobban ellátott volt. Hiszen itt az egyik kórház a másiktól mindössze 25 km-re volt, és a szegedi, szentesi és vásárhelyi kórház az akkori viszonyokhoz képest jól el tudta látni a megye betegeit. Hogy Vásárhely a felsorolt egészségügyi tevékenységével milyen eredményt ért el, annak illusztrálására a halálozási és csecsemőhalálozási adatait hasonlítsuk össze az országos és a Csongrád megyei adatokkal:
