Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Ormos Pál: Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődése

gyermeket vizsgáltak át. A vizsgálatok a gyermekek általános egészségi állapotán kívül a következőkre terjedtek ki : tuberculosis, syphilis, vérszegénység, bélférgesség, látás, hallás, mozgásszervek betegsége. A szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy ezek a vizsgálatok igen hasznosak, és szükség volna rendszeres iskolaorvosi intézkedésre. Számos gyereknél találtak fel nem ismert, lappangó kóros állapotot, amely egyrészt azt eredményezte, hogy megfelelő gyógykezeléssel a gyermek egészsége kellő időben helyreállott, másrészt — fertőző állapot esetében — a környezettől való elkülönítés révén a betegség terjedését akadályozták meg. A város vízellátásának problémája, egyes területek vízellátási hiánya miatt a Közegészségügyi Állomás megvizsgálta a város területén működő kutak elhelyezését, vízmennyiségét, a lakosságnak ezen kutakkal való vízellátását. Kiderült, hogy a város vízellátása tervszerűtlen, rendszertelen, a vízmennyiség bőségesen elegendő volna. Sajnos, akkori gazdálkodási rendszerünk miatt csak a tényeket lehetett megállapítani, segíteni rajta nem lehetett. Városunk a fazekasmesterség egyik régi gócpontja lévén, ólommérgezés miatt mindig sok volt a beteg. Részint maguk a cserepesek, cserépedény-készítők betegedtek meg, részint az emberek, akik az edényeket használták. A Közegészségügyi Intézet Állomása ezzel a kérdéssel is foglalkozott. Polgármesteri engedéllyel a piacról beszerzett sok edényt vegyileg megvizsgálta, és minden egyes cserepes műhelyét és munkaviszonyait is megvizsgálta. Megállapította, hogy sok cserepesnek a munkakörülményei nem megfelelők. Nem használnak megfelelő anyagot a máz készítésére, nem égetik ki elég magas hőfokon az edényeket, a munkahigiénével sokan nem törődnek. Mindezek felderítése után megfelelő intézkedésekkel sikerült lényegesen csökkenteni az ólommérgezéses betegek számát. Az állandóan tevékenykedő orvosi brigád segítségével dr. Szentkirályi Zsigmond egészségügyi kiállítást szervezett a Fekete Sas nagytermében. A kiállítás célja az volt, hogy egyrészt feltárja azokat az eredményeket, amelyeket egészségügyi téren eddig elértünk, másrészt a hiányosságokra is felhívja a figyelmet. Természetesen elsősorban Hódmezővásárhely és a hasonló alföldi települések egészségügyi problémái szerepeltek a kiállítás anyagában. A Fekete Sas óriási nagytermét zsúfolásig megtöltötték a grafikonok, mulázsok, makettek, statisztikai adatok, amelyek élénken demonstrálták a kitűzött célokat. Ezek a városi, falusi, tanyai építkezésekre, a népélelmezésre, vízellátásra, anya- és csecsemővédelemre, születésre és halálozásra, a heveny fertőző betegségek, a gümőkór és a venereás betegségek elleni küzdelemre és az elért eredményekre, a rákproblémára, a vetélésekre, az iskolaegészségügyre, iskolafogászatra és általában minden egészségügyi problémára kiterjedtek, amelyek a közönséget érdekelték. Ezzel együtt egészségügyi ipari kiállítás is volt, amely különösen olyan felszerelésekre hívta fel a figyelmet, amelyeket falun és tanyán is el lehetett készíteni az egészségügyi viszonyok megjavítása érdekében. A kiállítás 1936. április 25-től május 3-ig tartott. A Vásárhelyi Reggeli Újság 53. számában ismertette dr. Czakó Lajos városi tiszti főorvos a rendezendő kiállítást. Később sok cikk jelent meg a lapban, amely állandóan foglalkozott vele. A 97. sz. közli, hogy a belügyminiszter fogja megnyitni. „Szombaton Vásárhelyen lesz a szeme az egész országnak. Ebben a városban, ahol a közegészségügyi viszonyok ma, hogy jó órában mondjuk, a legkedvezőbbek, hol az artézi kutak vize az