Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Ormos Pál: Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődése

A kórház fejlődésével egyidejűleg a város egészségügyi helyzete más vonalon is fejlődött. 1920-ban a városban 45 orvos volt, közülük egy tiszti főorvos és hat kerületi orvos a szegénybetegek ellátására. A munkásság egy része egészségügyi ellátásának biztosítása, jobbá tétele céljából már régebben a Munkásbiztosító Pénztárba tömörült, ahol maguk által választott orvosokkal kezeltették magukat. Később, amikor a munkásbiztosítás kötelezővé vált, helyébe az Országos Társadalombiztosító Intézet került. Ez azonban nem tette lehetővé, hogy a biztosítottak bármilyen gyógyszeres kezelésben részesüljenek, és a kórházi ápolási tartam is korlátozott volt. Ebben az időben a városban 04 szülésznő működött. Közülük 17 hatósági szülésznő volt (5 bel- és 12 külterületi), a szegény sorsú szülőnők ellátására. 11 gyógyszertár volt a városban, és két külterületi hatósági orvosnak volt kézi gyógyszertára. A fertőtlenítéseket a még 1870-es években a város szélén felállított barakkszerű, ún. járványkórházban levő, de újabban létesített gőzfertőtlenítővel, a házaknál pedig a két fertőtlenítő kezelésében levő kézi fertőtlenítőkészülékkel végezték el. 1920-ban megnyílt a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Intézet, és megkezdte a terhes anyák, a csecsemők és a gyermekek gondozását. Mindezek következtében az 1925—1930. évek közötti években a csecsemőhalálozás 14—16%-ra csökkent, és a 30 éves kor alatti halottak az elhaltaknak 32—33%-a volt. Ez a háború előtti évekhez képest már lényeges javulást jelentett, hiszen a 00 éven felüli kort már a lakosság 45—40%-a megérte. Az 1925 után következett 10 esztendő lázas tevékenységben telt el. A kórház orvosai, élükön az igazgatóval, dr. Genersich Antallal, nagy lendülettel kezdeményeztek különböző egészségügyi tevékenységeket, amelyek állandóan szinte forrongásban tartották nemcsak a kórházat mint a város egészségügyének a lendítőjét, de az egész várost is. Ez annál könnyebben ment, mert a város akkori polgármestere, dr. Soós István megértően segített, és mindenben igyekezett a kórház orvosainak kezdeményezését valóra váltani. Ilyenek voltak: a kakasszéki csontgümőkóros osztály megépítése és üzembe helyezése; az Országos Közegészségügyi Intézet fiókállomásának felállítása; a diftéria elleni védőoltások megszervezése; a fertőző betegségek elleni intenzív küzdelem megindítása; a kútvölgyi népszanatórium kibővítése; az iskolás gyermekek tömeges egészségügyi vizsgálata; a nemi betegségek elleni küzdelem intenzív, rendszeres bevezetése; a terhes nők lues elleni rendszeres vizsgálata; a piacok fokozott egészségügyi ellenőrzése; a város vízellátásának egészségügyi szempontból való vizsgálata; a város intenzív cserépedénygyártásával kapcsolatban létrejött ólommérgezés elleni küzdelem megindítása stb. A kakasszéki csontgümőkóros osztály felállítását évekre terjedő vizsgálatok és tanulmányok előzték meg. Alapját az a népi tapasztalat képezte, hogy a kakasszéki tó vizében fürdetett gennyedő sebek gyorsabban gyógyulnak. Genersich Antal úgy vette észre, hogy a tuberculosisos alapon gennyedő sebek is gyorsabban gyógyulnak a tó vizének hatására. Hogy ezen észrevételét alaposabban bizonyíthassa, két éven keresztül lajttal hordatta a kórházba a kakasszéki tó vizét, s a sebészeten ápolt csont-tébécés betegek felét válogatás nélkül a vízben való fürdetéssel kezelte. Ez a módszer kétségtelenül igazolta tapasztalatának helyességét. Ezután a tó mellett kibérelt két épületet, s abban tavasztól őszig csont-tébécés betegeket helyezett el, az egyik épületben férfiakat, a másikban nőket. Nagy