Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Ormos Pál: Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődése

azokat a kórház udvarán felfűrészelték, és szén helyett a még jórészt nedves fával fűtötték a kórtermekben elhelyezett kályhákat. A központi gőzfűtés szén hiányában lehetetlen volt. A műtőbe is vaskályhát kellett állítani. Elképzelhető, hogy ily módon a tisztaság sok kívánnivalót hagyott maga után. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A háború befejezésével és a lassú konszolidációval a kórház is a fejlődés útjára lépett. Még 1918 decemberében visszatért a kórház belgyógyász főorvosa, és mindhárom osztály megfelelő alorvost is kapott. Ezek azonban újak voltak, mert a három bevonult közül egy elesett, egy az új Jugoszláviában maradt, egy pedig máshol helyezkedett el. A belosztály 1920-ban új főorvost is kapott, mert dr. Stranz Gyula 1919 májusában Szombathelyre ment. Az új főorvos, dr. Wirth Márton lassanként kiküszöbölte a háborús visszaesést, és a belosztály klinikai színvonalát biztosította. Ő maga előzőleg a budapesti II. sz. belklinikán volt tanársegéd. Csakhamar új osztályok felállítását is kiharcolta a kórház igazgató főorvosa, dr. Genersich Antal. 1922 februárjában a bőr- és nemibetegosztályt szervezték meg, és annak főorvosául sikerült Budapestről dr. Szentkirályi Zsigmondot megnyerni. Még ugyanezen évben megszervezték a kórbonctanilaboratóriumi osztályt, és annak főorvosa dr. Ormos Pál lett. A kórház igazgató főorvosa szívós kitartással ostromolta a város vezetőségét, törvényhatósági bizottságát a kórház és ezen keresztül az egész város egészségügyi fejlesztésére. Az a sok energia, amely a háború és az utána következő időszakban egészségügyi téren kihasználatlanul felgyűlt, most robbanásszerűen működésbe lépett, és hajtotta az illetékeseket tevékenységre. A régiekkel együtt nagy ambícióval fogtak munkához az új főorvosok. Ezek közé tartozott dr. Pásztor Imre is, a kórház új szemész főorvosa, aki a közben elhunyt dr. Genersich Margit helyett került a szemészeti osztály élére. Egymással versenyezve igyekeztek osztályaik színvonalát emelni. Csakhamar minden osztály alorvost is kapott. Ebben az időben a kórháznak összesen 10 orvosa volt. Ekkor, a húszas évek első felében, a kórház a következő osztályokkal és ágylétszámmal rendelkezett: sebészet 60 ágy, belgyógyászat 60 ágy, bőrosztály 30 ágy, szemészet 50 ágy, fertőző 20 ágy, elme 20 ágy. Összesen 240 ágy. Ezenkívül volt kórbonctani-laboratóriumi osztálya és röntgenlaboratóriuma is. Ez utóbbit a kórboncnok-laboratóriumi főorvos látta el, A szülészeti és nőgyógyászati betegek a sebészeti osztály egy részlegén nyertek elhelyezést, és a sebészet orvosai látták el őket. Az elme- és fertőző betegek a belosztály orvosához tartoztak. Az egészségügyi kultúra a város közönsége körében oly mértékben fejlődött, hogy 1926-ban már ez a kórház is kezdett szűknek bizonyulni, és felvetődött annak bővítési szüksége. Ezért a város a kórház bővítését határozta el. Mielőtt a tervezéshez hozzáfogtak volna, a város a kórház igazgató főorvosát és kórboncnok-laboratóriumi főorvosát tanulmányútra küldte Németországba és Svájcba, hogy tekintsék meg az ottani modern kórházakat, valamint az akkor tartott düsseldorfi egészségügyi kiállítást, és a kórházi építkezések tervezésénél a külföldi tapasztalatokat használják fel. Ez megtörténvén, a terveket a város elkészíttette,