Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Veres Jenő: Fejezetek a szülészet fejlődésének történetéből Kárpát-Ukrajnában a XIX században

volt ellátva képzett szülésznőkkel [35}> s ilyenformán az ország falusi lakosságának 46—47%-a képesített szülészeti segély nélkül maradt. Az ország szülészeti káderkérdésének megoldásához, a 10 ezer képzetlen bába kicseréléséhez ötezer szülésznő képzésére lett volna szükség. Viszont ezt 10 év leforgása alatt se lehetett volna megvalósítani. Az ötszázalékos évenkénti káderveszteség figyelembevételével ehhez szükséges lett volna, hogy az ország évente 750 szakképzett szülésznőt kapjon [42]. E feladat azonban meghaladta a magyarországi szülészeti tanintézetek lehetőségeit. A múlt század utolsó két évében az ország 9 szülészeti tanintézete csak 1093 oklevelet adott ki [25, 26], Anyagi nehézségek miatt az állam képtelen volt nagyobb számú bábanövendék öthónapos oktatását keresztülvinni. Magyarország szülészeti ellátásának elhanyagolt helyzetét találóan jellemezte Temesváry Rezső 1899-ben. „A bábaviszonyaink — írta — tudvalevőleg a lehető legrosszabbak s Kézmárszky és Tauffer tanár urak már közel két évtized óta szüntelenül fáradoznak azok javításán, de csak az utolsó időben ... látható némi javulás, annyiban, hogy néhány újabb bábaképző-intézet felállításával nagyobbszámú bába nyerheti a megfelelő kiképzést. Nagyon messze vagyunk azonban még azon időtől, a midőn országunk minden községének tanult bábája lesz s a midőn hazánk minden szülőnőjének tanult bába fog segédkezni" [48]. A SZÜLÉSZETI SEGÉLYNYÚJTÁS EREDMÉNYEI A bábaképzés megjavítására irányuló törekvések szerfölött szükségesek voltak. A káderhiány, valamint a bábák alacsonyfokú képesítése messzemenőleg befolyásolta a gyakorlati tevékenység eredményeit. így a XIX. század utolsó negyedének közepén Magyarország anyai halálozása rendkívül magas volt. Évenként csak a gyermekágyi láz kioltott 4—5 ezer életet a társadalom legértékesebb korosztályából — miközben a megbetegedések száma a halálozásoknak legalább kétszerese volt. S ami a legszomorúbb, a középkorú nők e 12—13 százaléka a tudatlanság és hanyagság áldozataként pusztult el [42,43]. A gyermekágyi láz okozta anyai halandóság kérdésében Magyarország jelentősen elmaradt az európai országok többségétől. Az általános mortalitás struktúrájában a gyermekágyi láz 0,70%-ot tett ki, ugyanakkor Angliában csak 0,40, Svédországban 0,38, Hollandiában 0,24%-ot és így tovább [43]. Közvetlenül csak az évszázad végén lehetett észlelni az anyai mortalitás fokozatos csökkenését. Igaz, az utolsó évtized első felében még mindig 2000—2200 volt a sepsis évenkénti áldozatainak száma [23, 24], és csak az évszázad legutolsó éveiben sikerült az esetek számát 500—030-ra csökkenteni [25, 26, 27]. Ebben vitathatatlan szerepet játszottak az egészségügyi társadalom haladó szellemű képviselőinek a helyzet megjavítására irányuló törekvései. De a gyermekágyi láz elleni küzdelemben elért eredmények mellett még mindig magas volt a más okok által kiváltott anyai halálozásoknak száma. A táblázattal való ismerkedés azon meggyőződéshez vezet, hogy a nem septikus komplikációk okozta halálesetek száma 3—4-szeresen meghaladta a gyermek-