Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Veres Jenő: Fejezetek a szülészet fejlődésének történetéből Kárpát-Ukrajnában a XIX században

az első tanfolyamok oktatási szintje nem volt minden tekintetben kielégítő, és a növendékek képességei sem voltak egyformák. Mindennek ellenére az intézet megnyitása lehetőséget nyújtott a községi bábaállások képesített szülésznőkkel való fokozatos betöltésére. Nagy is volt ebben a szükség, hiszen 1890-ben csak Ung megye 195 községében nem működött képzett bába [4]. S a bábaképző intézet tevékenysége ellenére sok-sok falu kénytelen volt hosszú ideig várni, míg lehetőséget kapott, hogy képzett szülésznővel láthassa el magát. Elsősorban a nagyobb községeken volt a sor. Míg a kisebb, 3—5—600 lakosú falvak jobb időkre kényszerültek várni. A községek ellátása képzett szülésznőkkel a következőképpen folyt le. A szülésznőket nélkülöző községek a megye figyelmébe ajánlották kiválasztott jelöltjüket. Az ügyet az alispán intézte, ki a tiszti főorvos tanácsára kiválasztotta a megfelelő számú növendékjelöltet [39]. Kiválasztáskor fontos szerepet játszott a bábajelölt anyagi helyzete, ill. a javaslatot tett község gazdasági viszonyai. Mint már említettük, az oktatás fizetett volt, noha a háromhónapos ungvári képzés idején, valamint a máramarosszigeti tanfolyamokon maga a tanítás díjmentes volt. Viszont a többi kiadást valakinek akkor is kellett fizetni! Mivel a növendékek többsége szegény volt, így a községeknek (másfélezernél több lakost számláló községek helyett az államnak) kellett elvállalni a tanulással kapcsolatos összes költségek fedezését. Ennek ellenében a jövendőbeli szülésznők 5 évre szóló munkakötelezvényt írtak alá az őket kijelölő és oktatásukat anyagilag támogató, ill. az intézet által megjelölt község javára. A kötelezvény megszegése esetében a bábák tartoztak visszafizetni a tanulással járó összes kiadásokat [12, 17]. De így is megtörtént, hogy a végzett szülésznők nem álltak a megjelölt község szolgálatába. Előfordultak ellenkező esetek is, amikor a szülésznő nem foglalhatta el állását, mert míg tanulmányait végezte, a község más bábát fogadott fel. Mindezek a körülmények csak fokozták a zavart a bábák elosztásának anélkül is rendezetlen módszerében. A SZÜLÉSZETI ASEPSIS ÜGYÉNEK HELYZETE Az öthónapos oktatási idő gyakran rövidnek mutatkozott megfelelő képesítésű szülésznők képzésére. Főképpen a szükséges gyakorlottság elnyeréséhez bizonyult elégtelennek. Különösen az asepsissel kapcsolatos ismeretek és gyakorlottság hiányoztak a szülésznőknél, nem is beszélve a képzetlen bábákról. Az igazsághoz tartozik, hogy a magyarországi bábatanfolyamokon komoly jelentőséget tulajdonítottak az asepsis oktatásának. Még 1802-ben jelent meg egy utasítás, mely előírta a klórvizes kézmosást a bábák számára [46]. Az asepsis következetes alkalmazását a szülészeti gyakorlatban a Közoktatásügyi Minisztérium 2771/1889. számú körrendelete írta elő. így az ungvári szülészeti tanintézet, valamint a máramarosszigeti tanfolyamok oktatási programjában feltétlenül helyet kapott e témakör is. Az okleveles szülésznők számának növekedése folytán, mint alább látni fogjuk, ez észlelhető is lett a gyakorlati tevékenység eredményein. Azonban távolról sem mindnyájan követték az iskolai utasításokat. Ezekkel az egyszerű, gyakran az intézetbe való felvételkor még írástudatlan 10 Orvostörténeti Közlemények 60—61.