Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Szőkefalvi-Nagy Zoltán -Spielmann József: Nyulas Ferenc életére és működésére vonatkozó újabb adatok

Beadványához mellékelte a — később nyomtatásban is megjelent — „Specificatio omnium vegetabilum pharmaceuticorum in Pharmacopoea AustriacoProvinciali de Anno 1794 comprensum" c. művét, az erdélyi gyógynövények katalógusát* Abban ismerteti az erdélyi gyógynövények előfordulási helyét, s azokról is említést tesz, „amelyekről kétség merülhet fel, hogy nálunk léteznek-e". Művében kivétel nélkül felsorolja az osztrák gyógyszerkönyv valamennyi szerét, az Erdélyben nem termő egzotikus növényeket is ideértve, közli magyar és latin elnevezésüket. A hazai gyógynövények pontos előfordulási helyét, ahogy 1807-es jelentésében ígérte, maga kutatta fel segítőtársaival együtt. Az 1808-as Specificatio (katalógus) — a hazai orvos-botanika Nyulas alkotta eddig ismeretlen, nagy jelentőségű műve — az első átfogó, igényes tanulmány Erdély gyógynövényeiről s Johann Christian Gottlieb Baumgarten „Enumeratio stirpium in Magno Transsilvano Principatu" című művét 8 évvel előzte meg. Nyulas művében néhány olyan faj és azok előfordulási helye is szerepel, amelyeket az osztrák gyógyszerkönyv nem említ. Figyelemre méltó Nyulas megállapítása a Digitalis Purpureaval kapcsolatban. W. Withering klasszikus tanulmánya a digitálisról az osztrák gyógyszerkönyv megjelenése előtt 10 évvel látott napvilágot. Az erdélyi protomedicus kiváló botanikai ismereteire, tájékozottságára utal, hogy a Digitalis — e jellemző nyugateurópai flóraelem — erdélyi, Hunyad megyei (Déva melletti) előfordulásában kételkedik. Nyulas 1808-as Specificatiójából megtudjuk, hogy Erdélyben — ide sorolva a gabonaneműeket és a gyümölcsfákat is — az idő tájt 69 növényt termesztettek az osztrák gyógyszerkönyvben felsoroltak közül. Gyógynövény-katalógusa elé írt beadványában Nyulas külön tett említést a kamilla, az arnika, a szappanfű, a cikória, az üröm, az égetőfű, a medveszőlő, a tarackbúza, a pitypang, a bojtorján, a farkasborostyán itthoni előfordulásáról. Ezáltal — mint mondja — a fenti gyógynövények külföldi behozatala fölöslegessé válik. Több fajnál (Calendula officinalis, Cnicus benedictus, Silybum marianum, Hyssopus officinalis, Mentha crispa, Levisticum officinale, Rubia tinctorum, Cannabis sativa stb.) megfigyelte, hogy azok Erdélyben elvadult állapotban is megtalálhatók. Nagyszámú és igen pontos megfigyelése mellett néhány — lényegtelen — tévedést is találunk munkájában, így, vadon előforduló növényként említi az Adianthum capillus veneris, Anthémis nobilis, Rheum rhaponticum nevű fajokat. A Pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) Helleborus niger néven szerepel. Ezt azonban nem lehet felróni hibájául, mert az erdélyi fajt Waldstein és Kitaibel csak három évvel azelőtt, 1805-ben fedezte fel és a botanikailag kitűnően képzett Baumgarten még 1816-ban sem említi helyes nevén. Az 1808-as Specificatio részletes méltatásának külön dolgozatot kívánunk szentelni.* Nyulas gyógyszerész-szervező és orvosbotanikus tevékenységét összegezve megállapíthatjuk, hogy sem előtte, sem utána, egyetlen erdélyi protomedicus oly behatóan és tudományosan e kérdésekkel nem foglalkozott, mint ő. * Ezúton is köszönetet mondunk Rácz Gábor marosvásárhelyi professzornak a Specificatio botanikai értékeléséhez nyújtott eddigi segítségéért.