Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Szőkefalvi-Nagy Zoltán -Spielmann József: Nyulas Ferenc életére és működésére vonatkozó újabb adatok
Kolozsvári évei alatt fordult ismét a vízvizsgálatok felé. A Gubernium elrendelte a nagykalotai víz elemzését, ő azonban jelentette, hogy „az az akadály atta magát elő, hogy a' patikában pénz nélkül a víz vizsgálatára elkerülhetetlenül meg-kévántatott kémlő eszközöket nem akarják kiadni" 35 . Amíg viszont a kért 25 Frt. 52 kr.-t a szokásos hivatalos úton kiutalták, kiapadt a nagykalotai gyógyvíz. Ezért engedélyt kért, hogy az ugyancsak a megye területén levő Jegenye gyógyvizeit „a kalotai vízre szánva volt költséggel" meganalizálhassa 36 . Az engedély alapján elkészült jelentésével külön foglalkozunk. Ugyanazon évben a Bolondbúza (Lolium temulentum L.) előidézte mérgezési tünetekről is népszerűsítő írást szerkesztett, „A bolondbúza vagy amint némelyek nevezik — gajdovány — deákul Lolium temulentum" címen. (Jávorka Sándor szerint a Lolium temulentum általában szédítő vagy konkolyperje néven ismert, míg a bolondbúza szerinte az Agropyron caninum 37 .) A hasonló mérgezések gyakoriságára Erdélyben utal az a tény, hogy már Mátyus István „Ó és új diaetetica" című munkája II. kötetében is (Pozsony, 1787) részletesen leírta a gajdovány — ahogy ő nevezi a rosnyika — előidézte mérgezési tüneteket 38 . Az ideiglenes országos főorvos, Szőts András elrendelte, hogy Nyulas írása, a „bolondbúzának leírása olly parantsolat mellett közöltetik, hogy áztat magok kerületekben olly végett kihirdetni el ne mulassák, hogy ki-ki magát véle való éléstől óhassa" 39 . Ha egybevetjük Nyulas és Mátyus leírását a gajdoványról botanikai szempontból, megállapíthatjuk, hogy az előbbi sokkal pontosabb. A gajdovány élettani hatásának leírása szinte szó szerint megegyezik a két szerzőnél. (Mátyus megemlíti, hogy leírását Haller és Linné művéből kölcsönözte.) Eszerint, ahogy Nyulas írja, a gajdoványból „sült kenyérrel való élés, kábulást, szédülést, részegséget, gyomor görtsöt, hányást, szem vermességet, vakulást, sőt halált is okoz"* Az egyedüli eltérés a két leírás között az, hogy Nyulas a fentiekhez még azt is hozzáteszi, hogy „a ser és pálinka nagyobb részegítő erőt kapnak tőle, mely az embereket nem tsak meg bolondítja, hanem néha meg is vakítja, mellyre nézve büntetést érdemelnek azok, kik szántszándékkal bolondbúzát elegyítenek a szalad közé" 40 . Mint Kolozs megye főorvosa a falvakban járva nagy figyelmet szentelt az állatok gyógyításának is. 1806-ban a Lyceum első állatorvos-professzorával, Fuhrmann Péterrel (1755—1806) „Oktatás" című röpiratot szerkesztett a szarvasmarhák mételyének tüneteiről, gyógyításáról és megelőzéséről 41 . Ugyanebben az évben a Gubernium Nyulas jelzése és „tapasztalása" alapján tette közhírré a Kalotaszentkirályon fellépett „Szarvas Marhák szájfájása" jellemző tüneteit:. 35 G. T. p. 6352/] 8.05. 36 G. T. p. 8473/1805. 37 Jávorka Sándor : A magyar flóra kis határozója, Bpest, 1937. 38 — 39. 38 Mátyus István: Ó és új diaetetica. Pozsony, 1787. II. köt. 71 — 72. 39 G. T. p. 8170/1S06. 40 Uo. 41 Nyulas Ferenc— Fuhrmann Péter : Oktatás. 1806.
