Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Zoltán Imre: A budapesti egyetem és a magyar orvostudomány mesterei (angol nyelven)

Összefoglalás 1769. november 7-én kelt Mária Terézia osztrák császárnak és magyar királynak határozata, hogy az 1635-ben alapított nagyszombati egyetemet kibővíti, és a meglevő theológiai, bölcsészeti és jogi karokat orvostudományi karral kiegészíti. A középkori magyar egyetemek után — amelyeken folyhatott orvosi oktatás is — a XVIII. század utolsó harmadáig Magyarországon nem volt orvosképzés, bár a század elejétől kezdve elhangzottak az első javaslatok a magyar orvosképzés megteremtésére. Perliczi János Dániel 1751-i tervezete és Markhót Ferenc egri orvosi iskolája az egyetemi oktatás legfontosabb előzménye. A bécsi egyetemi oktatás szervezetének megfelelően a nagyszombati egyetemen az orvosi tanfolyam öt évig tartott, a tantárgyakat öt tanár adta elő: Schoretics Mihály, Prandt Ádám Ignác, Winterl Jakab, Trnka Vencel és Plenck József Jakab. A korukban kitűnő tanárok ellenére a kar rendkívüli nehézségekkel küzdött, elsősorban a gyakorlati oktatás tekintetében. Végül ez volt egyik oka annak, hogy az egész egyetemet 1777-ben Budára helyezték, majd a klinikai kórház tűrhetetlen állapota miatt II. József rendeletére 1784-ben Pestre tették át. A mai értelemben vett klinikai oktatás lehetőségeit csak a XIX. század utolsó két évtizedében megindult építkezések teremtették meg. Az 1880-as évektől több ütemben, körülbelül harminc év alatt épültek fel az egyetem központi épületei, elméleti intézetei és klinikái, amelyek lényegükben ma is az egyetem épületeit jelentik. A magyar orvostudomány, amelynek története lényegében egyidős az egyetem orvosi kara történetével, a kétszáz év alatt világszerte megbecsülést szerzett a magyar névnek. Ezt azoknak az orvosainknak köszönhetjük, akik minden nehézség, sokszor koruk szelleme ellenére is, nemcsak teljes szívvel és lélekkel tudtak élni a tudományuknak, de azt tovább is fejlesztették, akik a humánum szolgálatába állították egész életüket, és akik közül nem egy az egyetem tanárai, oktatói közül került ki. Ilyen nagy orvosalakjaink pl. Bene Ferenc, Bugát Pál, Schoepf-Merei Ágost, Balassa János, Markusovszky Lajos, id. Bókay János, Jendrassik Jenő, Korányi Frigyes, Semmelweis Ignác Fülöp, Lenhossék József, Arányi Lajos, Genersich Antal, Krompecher Ödön, Korányi Sándor, if j. Bókay János, Dollinger Gyula, Pólya Jenő, Illyés Géza, Fabini Teofil János, Árkövy József, Nedelko Döme, Winkler Lajos — és pusztán a nevek felsorolását még hosszan kellene folytatni.