Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Dankwart Leistikow: Hospitalbauten in Europa aus zehn Jahrhunderten (Buzinkay Géza) - Rudolf Schmitz: Mörser, Kolben und Phiolen (Zboray Bertalan)

chius Xenodochiumát (i. sz. 398) szokás tekinteni, az eddig feltárt maradványok azonban nem elegendők a kapcsolat feltétlen megállapítására. Ami kétségtelenül már kórháztípusnak nevezhető, az először az i. sz. 820 körül épült St. galleni benedekrendi kolostorkórház. A középkori kórházak építői sokáig a püspökök és világi főurak voltak, akik nemcsak az épület rendeltetését, hanem építészeti formáját is megszabták. Ezek a kórházak egyébként még mindig elég közel álltak a „szállás" vagy „vendégfogadó" fogalmához, hiszen a felveendőket általában előre kijelölték, s ezek halálukig ott maradtak. Ennek ellenére a középkor folyamán kialakult a kórház sajátos építészeti formája: a kórházterem és a melléképületek, a lepratelepek és a menedékházak, sőt létrejöttek a rendi és a polgári kórházak. A reneszánsz és a barokk a maga szellemének megfelelően alakította a kórházakat is, azonban az igazi modern, a gyógykezelést szolgáló kórháztípus — az orvoslás és az orvostudomány fellendülésével, kifejlődésével együtt — a 19. század elején alakult ki. A kötet eddig a határig követi nyomon a kórházépítészet fejlődését. A továbbiakban típuscsoportok, illetve földrajzi megoszlás szerint foglalkozik a tanulmány a nyugati kórházakkal. Ezt a részt a 22 oldalas képmagyarázatok követik, amelyek az ábrázolt kórházak lényeges adatait is tartalmazzák. Végül 249 egészoldalas nyomat képezi a képanyagot, amely a következő országok kiemelkedő kórházait mutatja be: Németország, Dánia, Svédország, Norvégia, Anglia, Skócia, Hollandia, Belgium, Franciaország, Spanyolország, Svájc, Olaszország, Ausztria és 1 — 1 kép Görögországból, illetve Máltából. A mű ritkán látható reprezentatív kiállításban jelent meg. Buzinkay Géza Rudolf Schmitz : Mörser, Kolben und Phiolen. Stuttgart, Franckh'sche Vlg. 1966. 206 S. A munka nemcsak a címben feltüntetett eszközök, hanem az egész gyógyszerészet fejlődését bemutatja mozaikszerű képekben. A mű nagy értéke a számos nagyméretű színes műmelléklet, melyek között megtaláljuk nemcsak a XVIII. századbeli angol /. Wright, a XVII. századbeli Th. Wyck alchimista ,,műhelyé"-nek reprodukcióit, hanem egy ismeretlen holland festő képét is a XVI. századbeli gyógyszertárról. Ez utóbbi azért is érdekes, mert a kép — a legtöbb effajta ábrázolástól eltérően — nemcsak az „officinát", hanem a kép jó részét elfoglaló „laboratóriumot" is elénk tárja, s e helyiségben a címül választott „mozsarak" és „lombikok" munka közben is láthatók a különféle desztilláló apparátusok mellett. Különös érdeklődésünkre tarthatnak számot a nálunk már oly ritka üveg- és tejüveg, barokk patikaedények képei is, amelyek egy részén még alchimista jelzések olvashatók felirat gyanánt (jelentésüket a szerző megadja). A Németországban oly népszerű homeopathia is helyet kapott a könyvben, éspedig egy pompás külsejű „házi-patika" képének szerepeltetésével, míg a másik — a tréfás jellegű illusztrációk között — a homeopathák és az allopathák között folyó „háború" képét mutatja. Zboray Bertalan