Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)
ADATTÁR - Antall József—R. Harkó Viola: Vehle Ferdinánd kiadatlan orvosi tanulmányi reformtervezete 1848-ból
hogy az állandóan e tekintetben oly igazságtalanságot engedi, mely valóban a közönséget súlyosan éri, és melyért felelni felette nehéz. .., Úgy hiszem, egy orvos előtt nem ismeretlen, mit minden beavatatlan is tud, hogy az egyetemből jövő ifjú még nem alkalmatos orvos, és hogy az orvosi gyakoriéiban még jártassága nincs ; s mégis szabad neki honpolgár egészségén, legdrágább kincsén kísérleteket tenni és gyakorlatoskodni. Ezen aránytalanságon segíthet a kormány klinikai tanintézetek átalakítása által. Eddig csak a sors jegyezte ki a betegség nemeit, melyek klinikában a készülő orvos elibe kerültek, úgyhogy gyakran orvosok a gyakorlatba léptek, kik a leggyakoribban előforduló betegségeket még nem is látták, annál kevésbé gyógyítani tanulták. Ezenkívül a klinikai tanító a betegágy mellett, csak azon betegségcsaládokról adott leckét, melyekhez talán magánérdekből hajlandósága volt, és a betegségek legnagyobb része az ifjú orvosra nézve titok maradt. A sebészeti klinikában alig néhány hallgató láthatja a műtételeket, a többiek legfeljebb annak a kiabálását hallják, akin a műtétei történik, és a műtéteiről éppen semmi fogalmat nem nyernek. Ehez járul még, hogy két iskolaév alatt a sebészeti betegségeknek csak legcsekélyebb része kerül szemlélet alá, és mégis kívántatik, hogy az orvos magángyakorlatában akármelyik előforduló műtéteit végbe vigyen. De a kormány kötelessége arról gondoskodni : hogy minden orvos egyformán kiképeztessék; azon kell lenni, hogy minden létező betegségek elébe terjesztessenek, és ezeknek miléte és gyógyítása legpontosabban megfejtessék; a kormánynak gondoskodni kell, hogy minden orvos a betegségek gyógyításában lehető legtökéletesebb ügyességet nyerjen; evégett tehát a betegeknek lehető legnagyobb száma szolgalatjára készen álljon ; de arról is gondoskodjon a hatóság : hogy az orvosoknak, kiknek a gyakorlatra engedelmet ad, képességükről magának meggyőződést szerezzen; ezzel tartozik a közönségnek, az emberiségnek. Ezen kivonatok valósítására szükséges, hogy a kormány l° r a klinikát valami nagy kórházba általtegye, minek szüksége legújabb időben minden tapasztalt orvostól annyira elismertetett, hogy a Reil 11 után gyarapított poliklinikák mindenütt, hol léteztek, tönkre jutottak. Épen azon vita, mely a városi hatóság és az egyetem között Pesten a klinikának a Rochus-kórházba való áttétele miatt támadott, kevés idő előtt Münchenben is volt. A kitüntetett orvos, Walther ís szokott eszességgel bebizonyította, mikép lehetetlen : hogy valami egyetem virágozzon ott, hol a klinika valami nagyszerű kórházzal összekapcsolva nincs. Minden költségek, melyek a kórház közönséges kiadásait túlhagyják, és a klinika által okoztatnak, természetesen az egyetemi pénztár által fedeztessenek, és mivel ez volt az akadályok főpontja, ez ily módon elmozdíttathatnék. 17 Reil, Johann Christian (1759-1813) Halléban, majd Berlinben a klinikai orvostudomány tanára. Sokoldalú érdeklődése kiterjedt a physiológia, anatómia és ideggyógyászat kutatására és fejlesztésére* 18 Walther, Philipp Franz von (1782-1849) Bonnban, majd Münchenben a sebészeti tanszék tanára. Korának legkiválóbb sebészorvosa.
