Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Szodoray Lajos: A magyar orvosi fakultások kapcsolatai

és a felvételre kerülő hallgatók számát, ezzel együtt az adminisztratív személyzet számát is lényegesen emelték. Miután, főleg a budapesti egyetemen, kisebb mértékben a másik három orvosi karon háborús pusztulások keletkeztek, elsősorban ezek helyrehozatalára került sor. Megszűntek a díjtalan oktatói állások, és az oktatók létszámát is lényegesen emelték. Az orvostudomány területén is lényeges lépések történtek a kapcsolatok továbbfejlesztésére. A meglevő orvosi szaklapok mellett számos új szakfolyóirat megalapítására került sor és a magyar Orvosegészségügyi Szakszervezet támogatásával az addig viszonylag kis számú tudományos társaságok mellett még számos további szakegyesületek megalapítását végezték el. Bár már félévszázaddal előbb működtek orvostudományi kérdésekkel foglalkozó egyesületek, azonban a specializálódás előrehaladásával speciális szakegyesületek felállítása ekkor elkerülhetetlenné vált. Természettudományos egyesülések elsőjeként 1837. okt. 14-én Szuhány Márton elnöklete alatt a budai és pesti Orvosok Egyesülete alakult meg. Későbbi vezetői a magyar orvosi társadalom kiválóságai közül kerültek ki. Bene Ferenc 1840-ben benyújtott javaslatára Bugát Pál 1841-ben összehívta a Magyar Természettudományi Társulatot, melynek akkor 134 alapító tagja volt. Jelentős társulás volt — főképpen az orvostudomány szempontjából — a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése is. [19] Ez az egyesülés egészen 1933-ig tartotta meg főleg vidéki városokban a vándorgyűléseit, ahol közegészségtani, orvostudományi témájú előadások mellett még társadalomtudományi és tudománypolitikai kérdéseket is megvitattak, haladó ideológiai háttérrel. Jelentős kulturális tényező szerepét játszotta Erdélyben az Erdélyi Múzeum Egyesület, mely 1859. november 23-án alakult meg, majd 20 év múlva orvosi szakosztályt is kifejlesztett, mely még a II. világháború folyamán is működött. Egyik jelentős vezetője Hőgyes Endre volt. Hasonló céllal működött Debrecenben a Tisza István Tudományos Társaság, Szegeden pedig a Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete. Ebben az időben jelentős tudományos tényező volt a Grósz Emil vezetésével működő Orvosi Továbbképző és Központi Bizottság, melynek tudományos lapja, az „Orvosképzés", hasznos oktató és kulturális munkát végzett. Markusovszky Lajos kezdeményezésére 1864. február 20-án Balassa professzor elnökletével megalakult a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat (MOKT), amely 1945-ig fejtett ki fontos tevékenységet, ebben az időben Nékám Lajos professzor határozott haladószellemű vezetésével a továbbképzést szolgáló könyvek nagy száma került kiadásra.* Már az I. világháború után megalakult a Tudományos Társulatok és Intézmények Országos Szövetsége 1923 május havában. [16] Ez a Szövetség a kultuszminisztérium támogatásával közoktatásügyi, tudománypolitikai, koordináló és kutatást elbíráló tevékenységet végzett az alája rendelt tudományos társulatok működését illetően, melyek között orvosi vonatkozású tudományos egyesületek is voltak. Ilyen szövetség a II. világháború után csak 20 év múlva jött újból létre, amikor 1967-ben a Magyar Orvosok Tudományos Egyesületeinek Szövetsége (MOTESZ) az egészségügyi kormány* Nékám L. a MOKT Közgyűlésén a harmincas években tartott beszámolójában szót emelt a hitleri könyvégetés ellen.