Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Szodoray Lajos: A magyar orvosi fakultások kapcsolatai

orvostudomány továbbfejlesztésében és akik később a budapesti fakultás kiemelkedő egyéniségei voltak. Elég annyit jelenteni, hogy pl. Balogh Kálmán haladó szemléletű tudós volt, aki már működése idején megsejtette a molekuláris biológia későbbi jelentőségét. A felsorolt tudósok később a budapesti orvosi fakultás tagjaként gyümölcsöztették Kolozsvárott gyűjtött tapasztalataikat. Rajtuk kívül Fodor József, az első magyar közegészségtan-professzor, Hőgyes Endre, a jelentős felfedezéseiről ismert kutató, Genersich Antal rektor és orvoskari dékán kerültek Kolozsvárról Budapestre. A felsoroltak mellett vissza kell emlékezni azokra az Erdélyben működő kiváló orvosokra, akiknek működése szűkebb hazájukon túl kihatott az egész magyar orvosi tudományos gyakorlat fejlődésére. Ok magyar orvosi egyetemek hiányában peregrinálva szerezték meg orvosi diplomájukat a legkiválóbb külföldi egyetemeken. Ezek között fel kell sorolni Pápai Páriz Ferencet, a „Magyar Hippocratest" (1649—1716), ifj. Köleséri Sámuelt (1663—1732), ifj. Pataki Sámuelt (1731-1804), NyulasFerencet (1758-1808), K. Mátyus Istvánt (17251802); utóbbi Utrechtben, Göttingában és Bécsben tanult és szerzett orvosi oklevelet. Rajtuk kívül még nagyszámban működtek kiváló orvosok országunk területén, akik orvosi diplomájuk megszerzése céljából orvosi iskolák hiányában peregrinálni kényszerültek. Gyakran az orvosi diploma mellett más természettudományi vagy humán szakok képesítésével is rendelkeztek. Azon tudósok mellett, akik kolozsvári működésük után Budapestre nyertek kinevezést, még a felsoroltak mellett néhányat fel kell sorolni jelentőségük miatt. Genersich Antal személyével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy 23 évi kolozsvári működése után Budapestre nyert kinevezést és ott kórbonctani iskolát alapított. Másik neves pathoanatomus, aki Kolozsvárról került Budapestre, Buday Kálmán volt, aki szintén jelentős iskolát alapított Budapesten, melynek jelentőségét az a körülmény is fokozta, hogy egy időben minden magyar pathoanatomus tanszéken őurfay-tanítványok működtek. Kolozsvárról származó tudósok között meg kell említeni Lechner Károlyt, Rigler Gusztávot, Purjesz Zsigmondot és azokat a tanszékvezetőket, akiket már a II. világháború után részben Kolozsvárról, részben pedig Marosvásárhelyről neveztek ki magyarországi tanszékekre, így került Budapestre Haynal Imre, Szegedre Ohál Ferenc, majd Marosvásárhelyről Debrecenbe Krompecher István és Budapestre Miskolczy Dezső. Szegeden pedig az id. és ifj. Jancsó professzorok végeztek kiváló oktató és kutató munkát. A magyar pharmacologusok doyen-je Issekutz Béla professzor is Kolozsvárott kezdte tudományos pályafutását, míg Haranghy László a II. világháború során került Kolozsvárra, onnan Marosvásárhelyre, majd Budapestre. A harmadikként 1912-ben hozott törvénycikk alapján megalapított magyar egyetem a debreceni volt. A nehéz gazdasági helyzet és a háborús viszonyok miatt orvosi fakultása csak 1918. október 23-án nyílt meg, de végleges épületeibe csak 1927 folyamán tudott beköltözni. A fiatal orvosi fakultáson számos kiváló tanszékvezető és kutató fejlődött ki, akik később a budapesti tanszékre nyertek kinevezést: Huzella Tivadar, Benedek László, Neuher Ede, Blaskovits László, Törő Imre, Bélák Sándor, Beznák Aladár. Viszont Sántha Kálmánnak, a debre-