Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Sós József: A kísérletes orvostudomány megalapozói a pesti orvostudományi karon (angol nyelven)

és a veszettség elleni küzdelem kifejlesztése terén dolgozott. Valóban mindkét irány­ban rendkívül gondos kísérleti munkával oldotta meg a feladatokat. Hőgyes azonban e kutatási területeken kívül ugyanolyan gondossággal és kísérleti munkával vizsgálta meg a vese vérkeringését és a vese szerepét az anyagforgalom­ban. 13 dolgozatban a légzés vizsgálatával foglalkozott, eközött a nyúltagyi légző­központnak méreg hatására reagálását, a fulladás alatti légzőmozgásokat stb. figyelte. A cantharidin és a capsaicin hatása, a dithiocyansavas-kálium, a Jodoform stb. toxi­kológiai kérdése is alkalom volt számára élettani, kórtani és pathochemiai vizsgála­tokra. A vizsgálatok széles skálájában az orvostudomány számtalan problémájába vitték be az experimentálás igényét. Tudjuk, hogy a csendes délutánokat még otthon, lakásán is kísérletekkel töltötte. Hőgyes és munkatársai még az ún. magánéletükben is természettudósok voltak, akik minden életszituációban radarkészülékszerű auto­máciával figyelték az élő reakcióit és funkcióit. Ezt a szellemet adták tovább annak a nemzedéknek, amely már közvetlen elődünk volt. A módszerre és eredményre még Tangl Ferenc (1866 — 1917) munkásságát idé­zem. Tangl munkatársaival minden kérdést experimentálisán vizsgált meg és ennek lehetővé tételére a Jendrassik—Balogh—Hőgyes iskola hagyományai szerint több készüléket szerkesztettek. A biokémia akkor megindult előretörése sok vonatkozást tudott már feltárni. Nagy remények ébredtek a betegségek mechanizmusának bio­kémiai tisztázása és megértése irányában. Tangl 1910-ben mondta ki: „az életjelen­ségek, enerigaátalakulások és az élet maga, egymással törvényszerű összefüggésekben álló energiaátalakulások halmaza", E felfogásból ered, hogy Tanglra és intézetére a legjellemzőbb munkák a szervezetek energiaforgalmára vonatkozók. Az egyedi fej­lődés energetikáját különböző fajokon mérték. Madárembrió, pisztrángpete és légy­álca voltak a kísérleti anyagok. Évtizedes munkákkal mérték a nyugalmi és munka­anyagcserét, mégpedig egértől a lóig terjedő nagyságrendben. E kísérleti munkák ma már a szervezet energetikájának tankönyvi tételeibe olvadtak anélkül, hogy keres­nénk, ki állapította meg, ki volt a felfedező és ki a megerősítő. Alapismeretek névte­lenül éppúgy, mint Jendrassik izomgörbéi. Jendrassik Jenő volt a kezdeményező, Balogh Kálmán a kifejlesztő és Hőgyes Endre emelte a nemzetközi első sor szintjére a hazai kísérletes orvostudományt. Utánuk Tangl Ferenc és a klinikus Korányi Sándor magától értetődő természetes­séggel alkalmazták e szemléletet és aratták vele a megérdemelt babérokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom