Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Székely Sándor: A magyarországi orvosok szakmai tájékozódási forrásai a XIX. század első felében

járatták őket hosszabb ideig. Az állományelemzésből kitűnik, hogy a SOTE könyvtárában levő 70 érintett folyóirat közül 22 az olyan, amely 20 évnél tovább járt a könyvtárba folyamatosan. Ugyancsak 22 olyan folyóirat van, amely 1—5 évig járt. 16 folyóirat 6—10 évig, 11 folyóirat 11—15 évig és 8 folyóirat 16—20 évig járt. Köztudomású, hogy a hazai folyóiratok is efemer jellegűek voltak a XIX. század első felében. A század legelején megjelent első hazai orvosi jellegű folyóiratból, az Orvosi és Gazdasági Tudósítások-ból csak két szám jelent meg, ez a folyóirat nincs is meg a könyvtárban. Majd 30 évnyi szünet után jelent meg 1831-ben az Orvosi Tár, amely 1833-ban anyagi okokból megszűnt és csak 1838ban indult meg újra. A Magyar Orvos-Sebészi és Természettudományi Évkönyv 1844-ben indult meg, de két év múlva meg is szűnt. A Tudományos Gyűjtemény 1817—1829 között jelent meg. Ami a folyóiratok összeváíogatását illeti: az jól tükrözi a kor orvostudományát. A számos általános orvosi folyóiraton kívül beszerezték az egyes szakterületek folyóiratait (sebészet, élettan, anatómia stb.) is, sőt több repertórium van közöttük, amelyek átfogó tájékoztatást nyújtanak az orvostudomány területéről. (Például 1832—1836 között megjelent Allgemeines Repertórium der gesamten deutschen medizinisch-chirurgische Journalistik, vagy az 1841 — 1844 között megjelent Repertórium für die gesamte Medizin.) Az orvostudományi dokumentáció és tájékoztatás szempontjából érdekes megjegyezni, hogy ezek a repertóriumok általában nem éltek tovább 4—5 évnél, de mindig volt egy újabb kísérlet, amely felváltotta a régebbit, az elhaltat. (A század második felében azután megindultak a Zentralblattok, amelyek már folyamatos és élő tájékoztatást nyújtottak és nyújtanak napjainkig.) A SOTE könyvtárának állományában megtalálhatók a korszak fontosabb — elsősorban természetesen a német nyelvű — szakmunkái, monográfiái. Az orvosok tájékozódási forrásai szempontjából természetesen a külföldi könyvek igen fontosak, de ugyancsak érdekes az, hogy a XIX. század első felében hány monográfia jelent meg Magyarországon. Ez utóbbiról Györy Tibor „Magyarország orvosi bibliographiája, 1472 — 1899" c. munkájából szerezhetünk tudomást. Csak a klinikai szakterületeket vizsgálva megállapítható, hogy a fél évszázad folyamán 65 kisebb-nagyobb monográfia jelent meg hazánkban, nem számítva a bábakönyveket, a himlőről és a himlőoltásról írt rövid kiadványokat, az orvosdoktori disszertációkat, a kolera-jelentéseket és a kozmetikai kérdésekkel foglalkozó — elsősorban a laikus közönségnek szóló — írásokat. A doktori disszertációk egyébként volumenükben sokat jelentettek, hiszen minden doctorandusnak disszertációt kellett készítenie. A SOTE könyvtárában az 1770—1848 közötti időből több mint 800 disszertáció található. Nagy, de érdekes munkát jelenthetne e disszertációk értékelése kapcsán megállapítani : milyen helyet foglaltak el, mi volt a jelentőségük korukban az orvosok tájékoztatása, szakmai ismereteik bővítése szempontjából? (A XIX. század első felében megjelent 65 monográfia közül egyébként 19 külföldi szerző művének fordítása volt.) Mai szemmel nézve ez a könyvkiadási volumen természetesen elenyészően kicsinynek, kevésnek tűnik. Egyébként negyedszázados bontásban lényegében 18 Orvostörténeti Közlemények 57—59