Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Hrabovec, Ivan: A növénytan tanítása a nagyszombati egyetem orvosi fakultásán

Az uralkodóház ugyanis minden esetben Jacquin és van Swieten véleményét kérte ki. Winterl eleinte Felső Ausztriában működött, mint orvos, később a magyar bányavárosokban volt fizikus, innen nevezték ki a nagyszombati egyetemre professzornak. Az újjászervezett orvosi karon 1770. november 29-én kezdték meg az előadásokat. Az egész orvosi kar működését erősen befolyásolta az a tény, hogy semmiféle felszerelése nem volt az egyetemnek, így majdnem mindent ex cathedra tanítottak. Ilyen nehézségekkel kellett megküzdenie Winterlnek is, aki kénytelen volt a szemléltető és kísérleti alapokon álló botanikát is így tanítani. Szeretett volna a van Swieten és Jacquin által alapított bécsi botanikus kert mintájára Nagyszombatban kertet alapítani. Hosszas huzavona után a helytartótanács 1771. július 18-án értesítette, hogy a királynő erre a célra megvásárolta Schwartzer Lajos esztergomi kanonok kertjét. A telek Nagyszombattól nyugatra, az ún. felső kapun kívül, a sörház és a lazarétum között feküdt. A „kert" nem volt más, mint egy legelődarab, melyet a többi legelőrésztől semmi sem választott el, vize nem volt, de az ár minden évben elöntötte. A kormány a kert céljaira 60 forintot utalt ki egy évre, elképzelhető, hogy ez az összeg mire volt elegendő. Nem termett semmi sem ezen a terméketlen területen, így Winterl kénytelen volt távoli vidékeken, pl. Szomolnokon is gyűjteni, hogy a szükséges demonstrációs anyagot beszerezze. E gyűjtőutak költségeit is csak nagy nehezen utalták ki, Winterl kénytelen volt rendszeresen a saját zsebéből előlegezni. Hiába kérte azt is, hogy a területet kőfallal kerítsék el, ásassanak kutat, építsenek melegházakat, a kérésből semmi sem lett, sőt amikor a kancellária azt látta, hogy a botanikus kert fenntartása pénzbe fog kerülni, azt a javaslatot tette Mária Terézia nevében, hogy a terület egy részén termesszenek zöldséget, amit eladván, az egyetemnek is volna egy kis haszna. Miután e botanikus kertet évente elöntötte az árvíz, Winterl a királynőhöz intézett beadványt, ennek eredményeként 1775-ben a botanikus kert céljaira kiutaltak az egykori jezsuita kertből 3950 m

2 kiterjedésű darabot. Winterl lehetőségeihez képest igyekezett a kor színvonalán tanítani a botanikát, így sokszor saját fogatán is elvitte a hallgatókat, hogy a növényeket lelőhelyükön, természetes környezetükben is tanulmányozhassák. E gyűjtőutakon a herbárium részére is végzett gyűjtést. Pedagógiai, szervezési munkáin kívül irodalmi tevékenységet is folytatott. Műveiben a természetrajz, a növénytan, az állattan, a kémia és a gyógyszerészet területeit művelte. 1777 végén az egyetemmel együtt Winterl is Budára került, ahol egyelőre nem volt arról szó, hogy botanikus kertet kap, de később mégis kiutaltak erre a célra területet a Városmajor területén. 1784—85 tanévben még nem volt újabb kertje Winterlnek, miután az egyetemet is áthelyezték Pestre. Ebben az időben a Józsefvárosban magánkertet vásárolt és ide ültette be a demonstrációs anyagot a hallgatók számára. 1785-ben adja e kert jegyzékét „Catalogus stirpium indigenarum et exoticarum, quas in horto suo privato auditoribus suis per decursum anni 1785 exhibuit". A kert ügye még sokáig húzódott és csak II. József személyes közbelépésére rendeződött. Az első pesti botanikuskert a Ferenciek tere, Kossuth Lajos u., Szép u. és Reáltanoda utcák között terült el * 16 Orvostörténeti Közlemények 57—59