Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Zalai Károly: A gyógyszerészdoktor-képzés fejlődése a budapesti egyetemen (német nyelven)

első lépést jelentette, hogy a Bécsben székelő Udvari Tanulmányi Bizottság 1812ben lehetővé tette az orvosi fakultáson a gyógyszerészek számára a „doctor chemiae" fokozat elnyerését a bécsi és a prágai német egyetemeken. A pesti orvosi kar már 1813-ban kérte ennek alapján a kémiai doktori fokozat adományozásának jogát. A király a kérelmet elfogadta, de annak bevezetésére csak az 1851—52. tanévben kerülhetett sor. A kémiai doktori címet 1859-ben — legfelsőbb királyi elhatározás alapján — a gyógyszerészdoktori cím, „doctor pharmaciae" váltotta fel. Egyetemünknek tehát 1859. jún. 2. óta áll jogában gyógyszerészdoktori diplomákat kiadni. Egyetemünk 2. számú Sebész- és gyógyszerész magiszteri diploma és oklevél nyilvántartó könyvének adatai alapján az első gyógyszerészdoktori diplomát Scholtz Gusztáv gyógyszerész kapta 1861. dec. 21-én, a másodikat nem sokkal rá Felletár Emil. A közlemény a továbbiakban részletesen ismerteti a gyógyszerészeti doktorátus megszerzésében 1892-ben, 1914-ben, 1924-ben, 1940-ben és 1961-ben bekövetkezett változásokat. A jelenleg érvényben levő doktori szabályzat fenntartja a gyógyszerészek számára a „doctor pharmaciae" fokozatot és emellett bevezeti olyan egyetemet végzett fizikusok, vegyészek, biológusok stb. részére a „doctor materiea pharmaceuticae" fokozatot, akik a gyógyszerészeti tudományok határterületein dolgoznak és az előírt feltételeknek megfelelnek. Mindkét doktori fokozatot az egyetem 1955-ben önállósult Gyógyszerésztudományi Karán lehet megszerezni. A szabályzat a főtárgyak számát, a disszertációk választható tudományszakát 15-ben jelöli meg. A 119 tanév alatt az Egyetem összesen 473 „doctor pharmaciae" és 7 „doctor materiae pharmaceuticae" diplomát adott ki. A 480 doktori munka közül 380-at az orvostudományi kar, 100-at pedig a gyógyszerésztudományi kar fogadott el. Figyelembe véve a kiadott gyógyszerészi oklevelek számát megállapítható, hogy a legutolsó 10 évben a gyógyszerészi diplomát szerzettek 6,1%-a szerzett gyógyszerészdoktori képesítést. Az alacsony részarányra való tekintettel a szerző javasolja az eddiginél jobban elősegíteni az arra érdemes fiatal gyógyszerészek doktorálását. Az ábrák bemutatják a gyógyszerészi doktorátust szabályozó 1859. évi rendeletet, továbbá egyetemünk által 1914-ben és 1969-ben kiállított gyógyszerészdoktori diplomát.