Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: A budapesti orvosi kar helye az orvosi szemlélet és gondolkodásmód történelmi fejlődésében

nép ereje és boldogsága physikailag, szellemileg és erkölcsileg gyarapodjék" Markusovszky szavai megvalósultak az Országos Közegészségügyi Intézet létrehozásával (1868), majd azzal, hogy Pettenkofer müncheni tanszékét követó'en 1874ben Budapesten állították fel a világviszonylatban második közegészségtani egyetemi intézetet. A rendelkezésünkre álló szűk terjedelem meghiúsítja, hogy a budapesti orvosi iskola klinikai szakosodásának szemléleti kérdéseivel foglalkozhassunk. Az ilyen rövid munka nem is törekedhet teljességre. Arról azonban meg kell emlékeznünk, hogy a budapesti orvosi iskola nemcsak a külső és belső milieu jelentőségével foglalkozott alapvető módon, hanem a habitus asthenicus leírásával Stiller Bertalan azok közé tartozik, akik elsőként ismerik fel az alkat jelentőségét. Hasonló fontossága van a budapesti örökléstani kutatásoknak, Jendrassik Ernő néhány öröklődő idegbetegséget tisztázott, Schaff er Károly nemcsak klinikai észlelések, hanem neurohistologiai vizsgálatokkal derítette fel több, öröklődő idegbaj kórlényegét. Claude Bemard szerint ,,a complex physiologiai és pathologiai jelenségek kezdeti physikalis-chemiai determinizmusának ismerete engedi meg csupán a physiologusnak, hogy rationalisan járjon el az élet jelenségeinek megismerésében". A budapesti orvosi iskola ezt a determinizmust messzemenően elfogadta. Laplace determinizmusa szerint valamely jelképes démon a newtoni mechanika alapján előre képes meghatározni a mozgásban levő test jövőbeni helyzetét. A kvantumelmélet hatására (határozatlansági reláció, Bohr komplementaritást elve) a koppenhágai fizikusok elutasítják ezt a determinizmust és a statisztikus törvényeket tartják alkalmasnak a jövőbeni történés meghatározására. Az orvosi és a biológiai tudományban bonyolultabb a determinizmus kérdése. Bizonyos vonatkozásban élesen és áthághatatlanul meghatározott. Csontszövet vagy kötőszövet pl. mindig mesodermából fejlődik. Más a helyzet az egészséges és a beteg élet számos egyéb jelenségének tanulmányozásakor. Vizsgáló módszereink, észlelési berendezéseink kevésbé pontosak, mint a fizikában megszokottak, de igényeink is kisebbek. Heisenberg ezt úgy fejezi ki, hogy „a tipikusan biológiai fogalmaknak sokkal kvalitatívabb jellegük van, mint azt az exakt tudományok esetén megszoktuk". Mindennek ellenére az orvostanban mind a kutatási eredmények értékelésekor, mind a klinikai prognosis felállításakor a statisztikus törvények döntő szerephez jutnak; hiszen bármely kórállapotnak többféle következménye lehet, és a statisztikus törvények döntik el, hogy melyik lehetőség a gyakoribb, tehát a várható és melyik a ritkább, tehát az esetleges kimenetel. Bohr erre vonatkozóan olyan álláspontot képvisel, hogy „minden élő szervezeten végzett kísérletben bizonyos határozatlanságnak kell fennállnia azon fizikai feltételek tekintetében, melyeknek az illető szervezetek alá vannak vetve". A budapesti orvosi iskola által egykor hangoztatott determinizmus abban az időben igen haladó szemléletet jelentett. A gyakorlati konzekvenciában jelenleg is általában " érvényben levőnek tekinthető az a nézet, amit Korányi Sándor a következőkben fogalmazott meg: „Annak, aki therapiával vagy még inkább, aki annak tervszerű és az empíriának szerfölött ritka, véletlen felfedezésektől független továbbfejlesztésével foglalkozik, annak az életjelenségek determinizmusában, legye-