Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Antall József—R. Harkó Viola—Vida Tivadar: Az orvosi kar fejlődése Budán és Pesten, 1777—1806

katalógussal, melyből pontosan megállapítható az orvosi irodalom mennyisége és minősége. Az orvosi könyvek száma meghaladja a 100 kötetet; „Medici" címszó alatt szerepelnek a katalógusban, és bár vannak besorolási hibák, felmérhető és jellemezhető az állomány. Röviden: inkább könyvészeti szempontból jelentős klaszszikus orvosi művekből áll az orvosi irodalom, a korabeli szakmunkák száma elenyészően kevés. Ugyanígy jellemezhető egy 1774-ből származó katalógus alapján a későbbi állomány, az orvosi kar működésének ötödik évében. Az egyetem Budára költöztetése előtt az állomány kétharmadát visszatartották, ennek ellenére szépen fejlődésnek indult a könyvtár, és 1783-ban már több mint 15 ezer kötet van a könyvtárban. Az egyetem rendelkezésére álló 48 helyiségből ötöt kapott a könyvtár: olvasóterem, olvasószoba a tanárok részére, írnoki helyiség és kétszobás igazgatói lakás. Lassan krónikussá válik a helyhiány, zsúfoltság. A kötetek rossz állapotban, a berendezés szegényes, a feldolgozó munka hiányos. 7—8 olvasó fordul meg naponta a könyvtárban; 1781-ben az összes olvasók száma 709 volt. A beszerzési keret évi 500 forint volt, de nem kapta a könyvtár folyamatosan. II. József intézkedései nyomán javult kissé a helyzet. Az orvosi művek száma 1790-ig 766 kötetre emelkedett; az állomány 5%-át jelentették. Az 1690-es katalógusban szereplő, inkább könyvészeti szempontból jelentős művek kicserélődtek, eltűntek, modernebb lett az állomány jellege. Az egyetemi könyvtár vezetői — felismerve az orvosi kar nagyon szerénynek mondható könyvtári ellátottságát —, a rossz anyagi lehetőségek ellenére, törekedtek az egyetem orvoskari tanárai értékes könyvgyűjteményei megszerzésére, így került az állományba, jelentősen gazdagítva azt, Winterl, Plenck, Trnka és Veza orvosi jellegű könyvtára. Az Egyetemi Nyomda szerves része már a nagyszombati egyetemnek is. Sok privilégiumot élvezett, a 18. sz. elejétől működése fellendült, az ország vezető nyomdájává vált. Itt nyomják a disszertációk jelentős részét, a tankönyveket, a hivatalos egyetemi nyomtatványokat, az egyetemi tanulmányokat elősegítő teológiai, bölcsészeti, orvostudományi viták anyagát. Az egyetem Budára költözésekor követte az egyetemet; elnevezése 1778-tól Királyi Egyetemi Nyomda. Anyagi szempontból a nyomda működése a következő két évtizedben nem mondható sikeresnek. Az egyedüli szabadalmak ellenére egy fillér jövedelme nincs. 1798-ban fellendül a nyomda működése: megkezdik a betűöntöde bővítését, átszervezését, Budára jön Bikfalvi Falka Sámuel; de az ezután következő korszak, mellyel nagy fejlődés indul meg a nyomda életében, már nem tárgya mostani vizsgálódásunknak. Az egyetem budai és pesti évei (1806-ig) alatt sok munkát adott a nyomdának. Az innen kikerült nyomtatványok ebben az időszakban szerfölött egyszerűek külső kiállítás szempontjából, egyébként elfogadhatók. Az orvosi kar tanárai az első évtizedekben műveiket általában nem itt nyomtattatták, mivel vagy egyáltalán nem kaptak szerzői honoráriumot, vagy nagyon csekély összeget. Ugyanakkor Bécsben lényegesen magasabb szerzői tiszteletdíjat fizettek.