Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Perényi Frigyes: Gyógyszerészképzés a nagyszombati egyetemen 1770—1777
tanrend értelmében a kémia és a botanika az orvosi kurzus első évfolyamának téli és nyári félévét töltötte ki. Innen származtatható a most már elismerhető vélemény, hogy a gyógyszerészjelöltek két félévet hallgattak. Ebbe az időtartamba a gyógyszerésznövendékek tanulmányi elfoglaltsága mellett könnyen beillesztették a harmadéves medikusokkal közös materia medicát. Összefoglalva tehát: az 1770. évi Constitutio sanitatis először utalta egyetemi vizsgára a gyógyszerészjelölteket, de a nagyszombati orvosi kart erre csak az 1771. szeptember 12-én kiadott rendelet jogosította fel. Az 1775. évi tanulmányi reformtervezet először írta elő a gyógyszerésznövendékek számára a kiszabott előadások kötelező látogatását. A háromhónapos kezdeti kiképzési időt a legnagyobb valószínűség szerint alaptalannak kell tartanunk. Ugyanilyen megállapításra jutott K. Ganzinger jelenlegi vezető osztrák gyógyszerészettörténész a bécsi gyógyszerészképzés történetével foglalkozó tanulmányában. 57 A nagyszombati gyógyszerészképzés egyik legfontosabb kérdése maga a tanítás menete, a tantárgyak mibenléte és a tanárok működése. Mind az előadások, mind a tanszemélyzet közös volt az orvos-, gyógyszerész és sebészhallgatók számára. A szülésznőknek és talán a sebészeknek külön tanfolyamaik voltak részint a rövidebb időtartam, részint a későbben emlegetett nemzeti nyelven való oktatás szüksége miatt. Mai szemmel kissé meglepő, hogy a gyógyszerészek két főtantárgya, a botanika és a kémia egy tanár kezére volt bízva. Abban az időben azonban már ez is elég nagy haladás volt, ha elgondoljuk, hogy a század elején a kiváló Boerhaave egymaga tanította Leydenben az orvosi tudományok összességét — oly sikerrel, hogy egész Európából odaözönlött az orvosnövendékek színe-java. Épp ezért, mint látható, ez volt a legcsekélyebb akadály a tanulmányok menetében. A tanrend szerint a tirocinális gyakorlattal rendelkező ifjak az első félévben a vegytannal ismerkedtek meg. Az ésszerű elgondolás tanácsolta, hogy a zordon időszakban az előadóteremhez és a laboratóriumhoz kötött tantárggyal foglalkozzanak. A kezdeti nehézségek miatt azonban a kémiai laboratórium kiépítésével nem kis feladat hárult Winterl vállaira. Beadványok és óvások itt fel nem sorolható végtelen sora bizonyítja, hogy gazdasági, tárgyi és helyiségbeli hiányok nehezítették ennek az Európa-szerte újszerű tantárgynak oktatását. Pontos adatok hiányában csak feltételezzük, hogy a vegytani laboratórium csak az új orvoskari épület 1772. május 13-án történt befejeztével került úgyahogy alkalmasnak mondott állapotba. Valószínűleg a neves udvari építész, Hillebrandt Ferenc tervei sem voltak eléggé átgondoltak, vagy pedig a kivitelezés hiányos volt, mert az 1773-ban szerkesztett közös orvoskari beadványban Winterl elpanaszolta, hogy nincs berendezett laboratóriuma, laboratóriumi tűzhelyének csak a helyét jelölték ki és a legfontosabb kellékei is hiányoznak. 58 A sok különleges felszerelést megkövetelő tantárgy, akárcsak a klinikai oktatás az orvosoknál, gondot okozott magának az egyetemi konzisztóriumnak is. A beadványok, 57 Ganzinger, K. : Zur Geschichte der Pharmaziestudiums an der Wiener Universität. Von der Entstehung eines geregelten pharmazeutischen Unterrichts bis zum Jahre 1848. = Österreichische Apotheker Zeitung. 19. 1965. 311 — 316. 58 Györy T. : i. m. 80.
