Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Ifj. Bonnyai Sándor: Adatok Semmelweis életrajzához

a ki azon nyelvet nem érti, nem beszéli : az, ha különben a világ minden bölcseségét kanállal ette volna is meg, a tanszékre alkalmas nem lehet. És kihirdették a csődöt, amelyben az első föltételek egyikéül állott, hogy a jelentkezők a ,,chinai nyelvet tökéletesen értsék és beszéljék." Jelenkeztek pedig közelről és távolról több tudós férfiak, és midőn eljött ideje, hogy az illető mandarinok kijelöljék a legérdemesbet és legalkalmasbat : összeültek ismét tanácsba, és elsőnek tevék Bi-re-own tudor urat, ki azonkívül, hogy nagytudományú férfiú volt, még azon érdemmel is bírt, hogy közel rokonságban állott a tanácsot ülő tudós mandarinok egyikével, — a ,,chinai" nyelvet azonban nem érté, s mégkevésbbé beszélé! Ily következetesek a tudós mandarinok — Chinában! Hanem ott, hol a tanári szék betöltése iránt az elhatározó szót mondják, nem levén Bi-re-own úrnak rokona : őkegyelme szépen mellőztetett, s helyette — igen ildomosán — oly tudós férfiú neveztetett, ki a chinai anyanyelvet is érti, s így a bábaságra készülőknek saját nyelvükön is meg tudja a tant magyarázni. Hál Isten, hogy nálunk ily következetes tudós mandarinok még nincsenek — ámbár bíz azok lehetnének." A lap következő számában — ugyanabban a rovatban — a következő megjegyzés szerepel: — Elébbi számunkban Chinából hoztunk egy újdonságot, azon birodalmat „isteni"nek írtuk, holott csak „mennyei". Megbocsátható botlás; kivált, mikor a tény, melyről emlékezénk, való, s miután csakugyan nem „földi" birodalomban történt: nem tesz különbséget a melléknév. — Miután pedig múltkor oly messze barangoltunk újdonságért : most közelebbről hozunk, mégpedig olyant, mely ép úgy megjárná „chinainak", mint amaz „magyarnak." (4) Braun jelölésében, melyet Győry Tibor, mint „fájdalmas tényt" ír le, jelentősen közrejátszott — miként az idézett cikkből kiderül — hogy Braun közeli ismeretségben állott a tanári kar egyik tagjával, viszont éppen ezen adatok alapján nem valószínűsíthető az a felfogás, hogy Braun jelölése „feltételes gesztus lehetett a bécsi hatóság felé" (5, 6). JEGYZETEK 1. Gortvay György—Zoltán Imre: Semmelweis élete és munkássága. Bp. 1966. 2. Az Orvosi Hetilap Centenáriumi Emlékkönyve Szerk. PallaÁkos— Trencsényi Tibor. Bp. 1959. 3. Divatcsarnok 1855. 57. sz. Szerk. Császár Ferenc 4. Divatcsarnok. 1855. 58. sz. Szerk. Császár Ferenc b. Győry Tibor : Az orvostudományi kar története 1770—1935. Bp. 1936. 6. Sós József : Semmelweis. Comm. His. Artis Med. 43. (1967).