Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis betegségének pathologiai rekonstrukciója a katamnesztikus elemzés és a palaeopathologiai vizsgálat alapján

A szöveti kép nem jellemző tabesre. A carminfestés foltozottsága csupán glia-burjánzást jelent. Semmelweis korában a degeneratio grisea még gyűjtőfogalom volt, melyhez többféle gerincagyi megbetegedés tartozott. •5. A halál előtti 4—5 évvel kezdődő személyiségváltozást és a korai öregedést arteriosclerosis következményének tartom. 6. A kézsérülés műtéti eredetű, 1865. június közepéből származhat. 7. A kézsérülés vezetett panaritium osseale et articulare kialakulásához, amely a kézközépcsontok (boncjegyzőkönyvben nem szereplő) osteomyelitisét okozta. Sepsis támadt, mely a halál oka. 8. A boncjegyzőkönyvben szerepelnek áttéti tályogok, de a leírt jelenségek egy része (bal kéz és kar, jobb könyök, térd és boka) azonban felkeltheti külerőszaki sérülés alapos gyanúját. 9. A súlyos idegrendszeri tünetek Semmelweisné szerint 1865. július 13-án kezdődtek. Ez tehát időszakilag megegyezik a jobb kézen kialakult osteomyelitissel, mely a palaeopathologiai vizsgálat szerint a halál előtt már 6—8 héttel kezdődött (cloaca, sequester, osteophyta-képzés). 10. Semmelweis 1865 közepéig töretlen alkotó és gyógyító munkát végzett. Ezt azonban nem tekinthetjük pathologiai szempontból használható adatnak, mert paralysis progressiva esetén is találhatunk ilyen jelenséget. 11. Schaffer a sepsissel való időbeli egybeesés miatt elveti a genuin elmebaj lehetőségét, másodlagos képnek tekinti a megbetegedést. 12. Haranghy, Nyirő és Regöly-Mérei szerint a kézen levő gennyedés, ill. osteomyelitis okozta septikus folyamat vezetett az exogen, heveny infectiosusbakteriumtoxinos eredetű eltnetiinetek kialakulásához, melyek másodlagos jellegűek voltak. A katemnesztikus elemzés és a palaeopathologiai vizsgálat alapján ismételten bizonyítottnak látom, hogy Semmelweis nem betegedett meg genuin elmebajban ill. paralysisban, idegrendszeri összeomlása a Bonhoeffer értelmezésében vett heveny exogen reactiotypusnak felelt meg. A mediastinalis tályog összenyomta a bal tüdőt, a hypoxia következtében pedig még tovább romlott az agyműködés.