Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis betegségének pathologiai rekonstrukciója a katamnesztikus elemzés és a palaeopathologiai vizsgálat alapján

VIII. A KÉZSÉRÜLÉS EREDETE ÉS IDŐPONTJA A kérdés eldöntése nemcsak orvostörténelmi érdekesség; ha ugyanis a gennyes folyamat keletkezése egybeesik az elmegyógyintézeti ápolással, akkor Haranghy, Nyirő és Regöly-Mérei felfogása már eleve tarthatatlan. Kétféle nézet áll fenn: 7. a sérülés az elmegyógyintézetben keletkezett; a gennyes folyamat már 1.865 júniusának második felében vagy közepén kezdődött, mégpedig műtéti sérülés következtében. A Gyógyászat 1906-ban ismertette (36) Machik Béla visszaemlékezését, amit már többízben elmondott. Ezek szerint annak a bécsi elmeosztálynak volt segédorvosa, ahol Semmelweist ápolták. A vezető főorvos, Riedel a felvételkor szabadságon volt, amikor hazaérkezett és megtudta, hogy egykori iskolatársa, Semmelweis betegen fekszik az osztályon, azonnal hozzásietett. Machik elbeszélése szerint Semmelweis zavart állapotban volt, arcul ütötte Riedelt s ezért hevederekkel lekötözték. Amikor ezektől megszabadították, a jobb kézen már gangraenás jelenségek mutatkoztak. Benedek István (7) teljes joggal kételkedik a visszaemlékezés történelmi hűségében, mert Riedel idősebb volt, mint Semmelweis és így nem lehettek osztálytársak. A boncjegyzőkönyv fejléce szerint Semmelweis nem a Riedel-féle, hanem a Mildner által vezetett elmeosztályon feküdt. A Machik-féle variáció tehát nem jelent hitelesnek látszó adatot, ez azonban még nem zárja ki, hogy a septikus folyamat mégis csak az elmegyógyintézetben keletkezett sérülések következménye. A jobb kéz osteomyelitise pathologiai jellege miatt azonban 6—8 hete állhatott fenn, s ez már egymagában kizárja a sérülés elmegyógyintézeti eredetét. A bal alsó végtag, valamint a jobb könyök sérülései külerőszakiak, de az előbbinél sokkal később keletkeztek. Ezek közül a jobb könyök alávájolt szélű, a periosteumig terjedő gennyes, kifekélyesedett gyulladása a legrégebbi, de a leírás alapján ez sem tekinthető egy-két, esetleg három hétnél idősebbnek. A többi sérülés pörkkel fedett, ezek nyilvánvalóan még frissebbek. A boncjegyzőkönyv meglehetősen hiányos. Nem olvashatunk haematomákról, környéki oedemáról, gyulladásos jelenségekről, a szövetek állapotáról, az elváltozások bemetszéssel történt vizsgálatáról stb. A boncjegyzőkönyv szófukar leírása miatt a bal mutatóujjon talált elváltozás is nehezen értékelhető. Mindössze sercegő tapintatú duzzanatról történik említés, de nem a lágyrészek és a csont állapotáról, ez tehát éppenúgy lehet törés nyoma, mint (gázképző) anaerob kórokozó által előidézett gyulladás. Semmelweisné az 1906. évi interjújában elmondja férjéről, hogy „egy beteg kezelése alatt a jobb keze középső ujját megkarcolta. Infectiot kapott. Sokáig maga kezelte. Ejszakánkint vízben áztatta...". Műtéti sérülésről tudnak: a Wiener Medizinische Presse (1865. aug. 20.) Hegarj Hirschler elbeszélése alapján, ('-6), Schürer von Waldheim (nőgyógyászati