Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - A magyar orvosi iskola mesterei (Kapronczay Károly)
A magyar orvosi iskola mesterei. Szerkesztette: Réti Endre. Budapest, 1969. Medicina, 282 p. „Fogadják szívesen ezt a szerény művet, amelyben orvosegyetemünk emlékezik a régi mesterekre, orvosi iskolánk alapítóira és fejlesztőire" — olvashatjuk a Medicina gondozásában megjelent könyv bevezetőjében, amit a Budapesti Orvostudományi Egyetem fennállásának 200. évfordulója alkalmából adtak ki. A szerkesztő bizottság — Sós József (elnök), Zsebők Zoltán, Regöly-Mérei Gyula, Antall József — neves szakembereket, az adott szakterület budapesti professzorait kérte fel az egyes életrajzi tanulmányok megírására. Réti Endre a bevezető fejezetben a magyarországi orvoslás történetét tekintette át, vázlatosan bemutatta az általános szociális és egészségügyi viszonyok fejlődését, a magyar orvos- és gyógyszerészettörténelem nagyjait az önálló magyar orvosi iskola kialakulásáig. A következő fejezet a polgári forradalom és a szabadságharc korának nagy orvosnemzedékével, a budapesti orvostudományi kar neves professzoraival és munkásságukkal foglalkozik. így Balassa Jánosról, Markusovszky Lajosról, Lumniczer Sándorról, Semmelweis Ignáczról, Korányi Frigyesről, Jendrassik Jenőről, Balogh Kálmánról és Than Károlyról olvashatunk egy-egy tanulmányt. A sor nem zárul le a 19. századdal, hanem még a mai idősebb orvosnemzedéket nevelő kiválóságok — „A nagy orvosgeneráció tanítványai" •— munkásságát is ismerteti. Stiller Bertalant, Fodor Józsefet, Hőgyes Endrét, Alexander Bélát, Árkövy Józsefet, Jendrassik Ernőt, Lenhossék Mihályt, ifj. Bókay Jánost, Schaffer Károlyt, Korányi Sándort, Tangl Ferencet, Apáthy Istvánt, Krompecher Ödönt, Illyés Gézát, Imre Józsefet, Blaskovics Lászlót és Pólya Jenőt sorolhatjuk fel. A könyv bevezetője felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy az életrajzok stílusa és jellege különböző. Ez érthető is, hiszen egyesek történetírói a múlt nagyjainak, más szerzők mesterükre emlékeznek vissza. A szerkesztők — ahol feltétlenül szükségesnek látszott — megjegyzéseket tettek abban az esetben, ha véleményük eltér a tanulmányban közöltektől. A tanulmánykötet teljes képet ad a 19—20. század nagy orvosnemzedékéről. Bár több nevesebb orvosprofesszor kimaradt, a könyv terjedelmének korlátozott volta miatt nem foglalkozhattak mindenkivel. Hiányolnunk kell azonban olyan nagy egyéniségeket mint Tauffer Vilmost, aki nemcsak iskolát teremtett nálunk, hanem az egész szülészet helyzetét változtatta meg Magyarországon. Ez az emlékkönyv — gyűjteményes jellege mellett — a 19. és 20. század magyar orvosi nagyságainak biográfiai feldolgozása. A szerzők szubjektivitásától eltekintve tagadhatatlanul szemünk elé tárul az a küzdelem és azok élete, akik nehéz körülmények között teremtettek orvostudományt Magyarországon. Olyan időben, amikor Európa elmaradottnak számító országai között a legnagyobbak erőfeszítései nagy tetteket eredményeztek. A könyv gyűjteményes jellege és az összeállítás módja világos, bár a cikkek szerkezeti felépítése és a hozzájuk csatolt jegyzetapparátusok (kronológiai táblázatok, bibiliográfiák stb). nem egységesek. Ezen igyekezett segíteni az „Irodalom-forrásmunkák" függelék, de itt hibaként említhetjük meg, hogy nem terjed ki az emlékkönyv minden tanulmányára, aránytalan és esetleges. A mellékelt képeket részben
