Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

ADATTÁR - Semmelweis Ignác Fülöp: A növények életéről (Pelle Pál—Háznagy András)

betakarva, ezeket a külső káros behatásoktól megvédik, a magokról gondoskodnak, azok szétszóródását elősegítik. A mirigy elnevezéssel a botanikusok az olajos és gyantás anyagokkal teli sejteket jelölik, amelyek bizonyos növények részeiben már szabad szemmel is csillogó pontocskák képében kivehetők, és a kiválasztás sajátos szervei. Az epidermisz színe különböző, vagy különböző anyagok borítják: hamvasság, enyv, viasz, melyek valamennyien a magasabb szervezettségű alapszövet termékei. Az elemi szervek az exogenae sok fajtáiban bizonyos szabályos rendben több elkülönült réteggé halmozódnak egybe, melyeket kéreg, háncs, alburnum (22), farész és bél elnevezéssel különböztetünk meg. Ezek funkciója nem más, mint a tápláló nedvek összegyűjtése, az asszimiláció, ezekből különböző váladék és tartalékanyagok egybegyűjtése. Anyagcseretermékek A felsorolt szervekben különféle anyagokat találunk, amelyek, miként a kémia tanítja, analízis folytán a négy legegyszerűbb elemből: mindenekelőtt oxigénből, hidrogénből és szénből, melyekhez természetesen a nitrogén is járul, állnak, azonban csodálatos sokféleséget és különbözőséget mutatnak. Ezek az anyagok olykor folyékonyak vagy lágyak, sőt félig kemények, közöttük egyesek minden, vagy legalábbis a legtöbb növényben előfordulnak. Ilyenek: a nyák, gumi, keményítő, cukor, fehérje. Mások csak kis nemzedékeknek, sőt fajoknak sajátjai. Bonyolultabbak és az előbbiekből származnak: a sűrű olajok, illóolajok, gyanták, gumigyanták, balzsamok, különböző festékanyagok, keserű anyagok, cserző anyagok, savak, alkaloidok. — Szervetlen anyagok bizonyos fémek: szilícium, alumínium, magnézium, kalcium, vas, réz oxidált vagy só állapotban, Alkáliák: kálium, nátrium. Azután nemfémes anyagok: kén, jód (23), foszfor, amelyek sok növényben előfordulnak, de kevésbé öröklöttek; sőt sok botanikus szennyeződésnek tartja azokat, amelyek a vegetáció folyamán a belső részekre jutnak és kiválasztódnak. Táplálkozás és reprodukció A) Reprodukciós szervek A táplálkozás fő szerve a gyökér, amely a föld mélyéből meríti a táplálékot; ebből kifolyólag a növény mindenekelőtt a gyökerét tökéletesíti. — A gyökér a legtöbb növényben jelen van, ámde vannak némelyek, amelyeknél csökevényes (Sempervivum, Cactus), sőt egyeseknél teljesen hiányzik, miként a sziklevél nélküliek legalsóbbrendű képviselőiben (algák, élesztőgombák, zuzmók), amelyekben tehát a gyökér feladatait más részek végzik el. A kevésbé szervezettekben (egyszikűek), egyszerűen megmarad a gyökér, míg a kétszikűeknél törzzsé, ágakká, rostokká, fibrillákká fejlődik. A gyökér sejtekből és edényekből áll, amelyek a fatermetűeknél kéreggé, fává, és gyakrabban béllé szerveződnek. A gyökér, bármilyen fajú is, sohasem nél-