Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

ADATTÁR - Semmelweis Ignác Fülöp: A növények életéről (Pelle Pál—Háznagy András)

szempontból megalapozott és időszerű volt. Értekezésének tárgyválasztásával egyébként nem volt egyedülálló, ami szintén igazolja a tárgyalás anyagának időszerű voltát. A növények életében központi szerepet játszó, alapvető biokémiai feladatok lényegéről 130 éve alig tudtak valamit. Az értekezés mindenesetre igyekszik mindazt összefoglalni, ami abban az időben morfológiai sejttani, szövettani és élettani vonatkozásban ismert volt. A dolgozat keletkezésének időpontja egybeesik a természettudományos szemléletet forradalmasító felfedezések elterjedésével. A 19. század harmadik évtizedében vált ismertté, hogy a sejtfalak által bezárt térben helyet foglaló nyálkás anyagnak (protoplazma) szerepe döntő lehet az életfolyamatokban, a sejtmagot pedig 1831-ben fedezték fel. De a fajok keletkezésének exakt darwini megfogalmazása (1859) előtt már évszázadokkal megkezdődött és a 19. század első évtizedeiben tetőzött az élővilág fejlődésének alapkérdéseivel foglalkozó tudományos igényű munka. Végül a fiziológusok számára objektív kiinduláshoz alapul szolgált az évszázados „vis vitális" elmélettel szemben a különböző energiafajok fokozatos megismerése. A disszertáció megalkotásának időpontjában már lényegében ismert volt az az összefüggéslánc, mely az energia megmaradásának rendkívül fontos törvényében jutott el csúcspontjához. Tehát a sejt lényegi megismerése, a fajok fejlődésének dinamikája, dialektikus mozgástörvénye és az energia összmennyiségének állandó jellege irányították a 19. század derekának természettudományos gondolkodását. Ebből a három szálból fonódott össze az a minden eszmei „megterhelést" elviselő szilárd alap, amelyen épülve a mai természettudományos világkép létrejöhetett. Az értekezésben bőséges nyomát találjuk annak az elméletnek, amely mai megfogalmazásban az életet, az anyagnak az idők folyamán kialakult mind magasabb rendű mozgásformájaként ismerte meg. Visszatérő jelleggel állandóan utal az anyagcsere-termékek és környezet meg nem szűnő kölcsönhatására, és ezzel kulcsát adja a további fejlődésnek. A fordítás a „Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 96. köt. 1906. Semmelweis összegyűjtött munkái" alapján készült. A latin nyelvű szöveg fordítása során több nehézséggel kellett megküzdeni. Ennek során igyekeztünk megőrizni a szöveg eredeti ízét. Törekvésünk az volt, hogy a szerző stílusa a lehetőségek határain belül érvényesüljön. A szerző a 19. században még dívott tudományos latin nyelvet használja. Emiatt az eredeti interpunkciótól szükségszerűen el kellett térni. A többszörösen összetett mondatokat szét kellett bontani, hogy a szöveg a mai olvasó számára érthetőbbé váljon. A szerző nem közöl szakirodalmat. Ennek hiánya nehézzé tette egyes pontokon az állásfoglalást, de a mű értékelésénél is akadályt jelentett. A szövegben előforduló szakkifejezések írásmódja vegyes. Családneveket a szerzőnél használt ortográfiával, nómenklatúrával, változtatás nélkül közöljük. Mivel a növényrendszertan azóta létrehozott, finomabb megkülönböztetést lehetővé tevő kategóriái Semmelweis korában még ismeretlenek voltak, ezért feltété-