Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)
ADATTÁR - Semmelweis Ignác Fülöp: A növények életéről (Pelle Pál—Háznagy András)
ADATTÁR IGNATIUS PHILIPPUS SEMMELWEIS: DE VITA PLANTARUM Magyar Gyógyszerészeti Társaság Csongrádmegyei Szervezetete 1965-ben, Semmelweis Ignác Fülöp halálának 100. évfordulóján megtisztelő kötelességének tartotta, hogy a nagy magyar orvosról megemlékezzék. Semmelweis életművének méltatásakor Nóvák professzor, a SZOTE Gyógynövény- és Drogismereti Intézet igazgatója úgy vélte, hogy az életrajzi adatok sorában hézagot képez az a tény, hogy mind ez ideig nem fordították le magyarra Semmelweis latin nyelven írott orvosdoktori értekezését. Ez a hiányosság valóban fennállott abszolút értelemben, de annak speciális vonatkozása is volt. A disszertáció eredeti címe: „Tractatus de vita plantarum" amit magyar fordításban a legjobban megközelít „A növények életéről" cím. Nemcsak Semmelweisszel kapcsolatosan támasztott különös érdeklődést e tárgykör, de feltétlenül figyelmet érdemelt abból a szempontból is, hogy közel másfél százada, orvosdoktori értekezés keretein belül, mit és hogyan írtak a növényekről. A kérdés mai szemlélet alapján aligha világítható meg, és e szemszögből értelmetlen lenne annak tárgyalása. Annál kevésbé érdemtelen azonban a disszertáció megközelítése abból a szempontból, hogy a múlt század ötödik évtizedében az orvostudománynak milyen kapcsolata volt a növényekkel ? Mert az egész munka fordításával összefüggően először azt kell eldönteni, hogy az akkori helyzetben maga a téma bírt-e jelentőséggel — attól eltekintve, hogy abban az időben hivatalos elfogadásra és minősítésre talált —, másodszor kötelességünknek véltük a közrebocsátáskor mai ismereteink alapján, de tudomásul véve a közel másfél százados tényeket, a munkának némi értékelését adni. A téma jelentőségének rövid kifejtésekor elöljáróban le kell szögezni, hogy Semmelweis korában a „natura sanat, medicus curat" megállapításnak az orvosi tevékenységre vonatkozó része, az akkori idők fizikoterápiás és sebészi beavatkozásain kívül döntő szerepet juttatott a növényekből készült gyógyszereknek. Annak a néhány elemnek (vas, higany, kén, foszfor, nátrium stb.) illetve a belőlük nyert vegyületeknek száma eltörpül a növényekből nyert komplex kivonatok száma mellett. A tinkturák, vinunok, extraktumok, valamint a belőlük nyert egyéb hivatalos, vagy nem hivatalos készítmények, háziszerek uralták e vonatkozásban az akkori idők gyógyászati arzenálját. Amikor ezt megemlítjük, még nem tettük szóvá a népi és hivatalos gyógyászatban alkalmazott nagyszámú drogot és az azokból előállított teakeverékeket! Semmelweis témaválasztása tehát minden SEMMELWEIS ORVOSDOKTORI DISSZERTÁCIÓJA HÁZNAGY ANDRÁS