Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Antall József: Egy tévedés nyomában — a „Semmelweis-mosdó"
Most már csak azt kellett tisztázni, hogy pontosan mikor forgatták a filmet? A Magyar Filmgyártó Vállalattól kapott felvilágosítás alapján ezt is tudjuk: 1952. február 14-től július l-ig. Miután a mosdót ezután, 1952. július 25. és augusztus 19. között vette át az Orvostörténeti Könyvtár, „kellékként" való felhasználása előbb történt. Nyilvánvaló, hogy a filmgyárban a „kellékes" látta el a „Semmelweis mosdója" felirattal, ami az ő részéről valóban jogos is volt. Ezt találták meg későbbi publikálói az orvosegyesületi anyagban, és innen eredt a tévedés (7). Bár a mosdó története szempontjából alig van jelentősége, egyelőre nem tudtuk megállapítani, hogy a mosdó mint egykori kellék került-e — a film forgatása után — ajándékként az orvosegyesületi gyűjteménybe vagy pedig mint régi orvosi mosdót onnan kérték-e kölcsön a film készítésekor. Az orvosegyesületi orvostörténeti múzeumot — Hőgyes Endre kezdeményezésére — 1905-ben állították fel, de alig haladta meg a gyűjtés és az őrzés funkcióját. Anyaga — éppen az Orvostörténeti Könyvtáron keresztül — a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba került. De eredeti helyén sohasem tartották úgy nyilván, mint Semmelweis mosdóját, pedig minden más értékes — bár valódisága esetén ehhez nem fogható jelentőségű — tárgyát publikálták. Az anyagnak összegyűjtője és őrzője pedig nem más volt, mint Győry Tibor, a nagy Semmelweis-kutató. A „keresztelőre" mindenképpen a filmmel kapcsolatban került sor, ami azután félrevezette későbbi felfedezőit is. A mosdót a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum helyrehozatta az eredeti rajzok és a látható hiányosságok alapján. A filmen és a későbbi szakirodalmi publikációkban teljesen értelmetlenül nem tudtak vele mit kezdeni — egy ideiglenes deszkalapra szerelve használták a ki öntőjét (magasról). Csendben akartuk elfelejteni a tévedést, és nem beszéltünk róla. De több külföldi és hazai látogató követelte tőlünk — a régi publikációk alapján — a „Semmelweis-mosdót", ezért közöljük a valóságot és a tévedés forrását egyaránt. Valamennyi kutatónak tanulságul szolgál arra, hogy minden állítást a legnagyobb kritikával, csak közvetlen vagy közvetett bizonyítékok birtokában szabad elfogadnunk. A lelkesedés és az „akarás" e téren nem válik be, a „quid volumus credimus libenter" figyelmeztet a veszélyre ... JEGYZETEK 1. A fényképeken még az ideiglenes összeállításban látható a mosdó, a kiöntő magasan a falra helyezve. A képek az Országos Orvostörténeti Könyvtárban készültek. 2. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtára (Orvostörténeti Könyvtár) irattára. 163/1952. ikt. sz. 3. Feljegyzés és melléklete uo. 163/1952. ikt. sz. 4. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Adattár 151—69. 5. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gy. sz. 1599 (67. 995. 1. ltsz). 6. M. Schaerer ; Illustrierter Katalog. Bern. É. n. (1905?) 108. lap 7. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum irattára. 1349/1969. ikt. sz.
