Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

Előszó (Szabó Zoltán)

ZJ történelem formálói az emberi generációk ki nem apadó hullámai, a tömegek névtelen milliárdjai. Alkotó tudásuk, szorgos munkájuk, munkás életük vagy harcos haláluk teremtett kultúrát, civilizációt, hordozta és valósította meg a történelmi-társadalmi haladást és fejlődést. A névtelenek soraiból azonban az adott kor, a múlt és a jövő történelmi-társadalmi horizontjára és távlataira, világrészről világrészre, országról országra, évszázadról évszázadra, nagy egyéniségek arculata is kirajzolódik, akiket név szerint is megtanul ismerni, elismerni és tisztelni kortárs és utód egyaránt. Kiemelkedővé és nagygyá mindenkor az tette őket, hogy kortársaiknál mélyebbre és messzebbre láttak, addig ismeretlen természeti és társadalmi törvényeket ismertek fel ; felismerték a fejlődés szükségszerűségét, meghatározó tendenciáit, ezek társadalmi-tudományos forradalmi feladatait ; tudásukkal, képességükkel és életükkel a haladást, az emberiség, az ember javát, boldogságát és boldogulását szolgálták. A magyar és az egyetemes orvostudomány ilyen kiemelkedő egyéniségeként tiszteljük Semmelweis Ignác Fülöpöt. Életének és munkásságának évtizedei a társadalmi fejlődés, a társadalmi forradalmak, a tudományok fejlődésének, új felfedezéseinek kora és évtizedei is. Az orvostudományban elterjedt már a morphologiai szemlélet és irányzat, amelynek korszerűsége — abban az időben — éppen abban állott, hogy a betegségeket a szervezet megváltozásának és nem a szervezettől független, misztikus jelenségeknek tekintette. Morphologiai szemlélet, ismeretek, gondolkodásmód és felkészültség adják Semmelweis korszerű orvosi arculatának jellemző vonásait is. Szemléletében és gondolkodásmódjában azonban eleven, új hatóerővé válik a — kora korlátait áttörő — kóroktani szemlélet és gondolkodás, kutató-gyakorlati munkásságában pedig a ma orvostudományának olyan módszerei, mint a kérlelhetetlen objektivitás, az állatkísérletek és az adatok elemzésének statisztikai módszere. Morphologiai felkészültség, kóroktani szemlélet, objektív tudományos vizsgáló módszerek emelik alakját átlag kortársai fölé. És mindez együtt egyben forrása és feltétele felfedezésének is, amelyet „A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és profilaxisa" című tanulmányában, 1861-ben, így fogalmaz meg: „Az athmosphaerikus, kosmikus, tellurikus befolyások következtében támadt gyermekágyi láz elháríthatatlan ;... És ha mégis sikerült nekem az elháríthatatlannak tartott bajt elhárítani, akkor