Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - III. A semmelweisi tanok hazai elismerésének útja

képezte magát tovább. Ő „a bécsi szülkórodákból" küldött levelet ugyancsak a? Orvosi Hetilapnak (66). A Braun és Späth klinikáján tapasztaltakról beszámolva ő is kitér Semmelweis tanításának terjedésére, s megállapítja, hogy „a bécsi iskolán a bold. Semmelweis tnr. által felállított fertőzési tan már általánosan el van ismerve." A következő évben Heidelbergből írt levelet, s ebben Lange klinikájáról számolt be. Itt nem említi Semmelweis nevét, illetve a gyermekágyi láz kérdését, csak az igen kedvező (1%-on aluli) halálozási arányszám magyarázatául hozza fel, hogy „ezen kedvező egészségi viszonyok fennállását főleg a nagy szigorral követett czélszerű óvrendszabályoknak... tulaj'donitfák." (67). Lange viszont közismerten az egyik első német Semmelweis-követő volt. Külföldi tartózkodása alatt jelent meg egy korábban írt közleménye is, amelyben a Rókus-kórház szülészeti osztályának 1871. évi működéséről számolt be (68), Az év folyamán 254 szülés mellett 9 haláleset volt, ebből 4 gyermekágyi láz következtében. Ehhez megjegyzi Liebmann : „a fertőzés jellegét tisztán mutatja, a mennyiben mind a 4 gyermekágyas egy szobában egymás mellett feküdt". Elkülönítésük után több halál nem is fordult elő. Említést tesz Liebmann Fleischer terápiás módszeréről, az intrauterin karbolsavas befecskendezésről is. Külföldi tanulmányútjáról hazatérve 1874-ben a szülészeti klinika tanársegéde lett. Működésének erről a szakaszáról már megemlékeztünk tanulmányunk első részében. Beretzkyhez és Liebmannhoz hasonlóan ugyancsak a Rókus-kórházban Fleischer mellett kezdte meg szülészeti tevékenységét Bruck Jakab is. 1870-ben avatták orvosdoktorrá a pesti egyetemen, s 1870-től 1874-ig működött Fleischer mellett előbb mint segéd-, majd pedig mint alorvos. Tárgyalt korszakunkból csak egy közleményét ismerjük, ebben a Fleischer által bevezetett intrauterin befecskendezésekről írt 1875-ben (69). 1878. november 2-án azonban ő tartott emlékbeszédet Fleischer József felett a Budapesti Orvosegyletben (70), s ebben nemcsak méltó emléket állít egykori főnökének, hanem bizonyítja azt is, hogy Fleischer mellett a Rókus-kórházban teljesen a semmelweisi rendszabályok szerint kellett dolgozni. Bruck 1874-től magángyakorlatot folytatott, illetőleg 1875-től a budai Erzsébetsósfürdő rendelőorvosa volt. 1883-ban Markusovszky, Kézmárszky és Liebmann mellett ő volt a negyedik tagja annak a bizottságnak, amelyet az Orvosgylet a gyermekágyi láz kérdésében küldött ki, hogy a Belügyminisztérium számára szabálytervezetet dolgozzon ki Semmelweis rendszabályainak a szülészorvosi és szülésznői gyakorlatban történő kötelező érvényesítése érdekében (71). Bruck Jakab legjelentősebb és legmaradandóbb műve 1885-ben megjelent Semmelweis-életrajza, amely az első magyar nyelvű könyv Semmelweisről, s mindmáig nélkülözhetetlen forrása a Semmelweis-kutatásnak (72). Ezt a könyvet sokan méltatták már, s kiemelték azt is, hogy nem véletlen az, hogy megírására éppen Fleischer József egykori alorvosa vállalkozott, hiszen a semmelweisi tanok terjesztésében, Semmelweis emlékének ápolásában a Rókus-kórház szülészorvosai jelentős szerepet játszottak.