Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - III. A semmelweisi tanok hazai elismerésének útja

Iámban" látta, Lange teljesen Semmelweis alapján határozta meg a gyermekágyi láz okát (az eredetiben kijelentette, hogy Semmelweis tanának meggyőződéses híve). Oppolzer, Rokitansky és Skoda közös véleménye a Gyógyászatnak az eredeti válasz lényegét helyesen visszaadó közlése szerint: „A ragályos támadás és terjedés kétségen kívüli." így a három neves bécsi tanár sem Semmelweis felfedezésének alapján magyarázta a gyermekágyi láz kóreredetét. (A kérdés és a válasz teljes szövege: 36). Poór Imre a neves külföldi szakemberek egymásnak ellentmondó véleményérek közlésével azt skarta az olvasók előtt bizonyítani, hogy a német orvostudomány sem állapodott meg a gyermekágyi láz kérdésében, Semmelweis felfedezésének hazai elismerése tehát korai lenne. A Budapesti Orvosegyletben a Poór Imre áltál javasolt vitát a gyermekágyi láz "ól nem tartották meg, így, sajnos, csak igen kevés — és főleg más szakot képviselő — orvos álláspontjáról kaphatunk képet Ambró előadása révén. Az orvosegyleti vezetőség a már egyszer napirenden szerepelt kérdésekről rendszerint nem tűzött ki újabb vitát, amint ezt Ambró esetén kívül a Gyógyászat egyik 1871. évi ülésbeszámolójához fűzött megjegyzéséből is tudjuk: „Az idő nagyon előre lévén haladva, az érdekes tárgy feletti vita egy másik alkalomra lőn halasztva (mi igazán annyit teszen, mint az eddigelé is majdnem mindig így történt, ad calendas graecas)." (37) Ambró javaslatai is megrekedtek a vezetőségnél, s mikor közel egy év múlva, 1870. december 17-én újabb előadása kapcsán sürgette az Orvosegylet további lépéseit, válaszul azt kapta, hogy „az előadónak egy év előtt tett indítványa.. ,a választmányhoz utasíttatott, és ha ez tanácskozásait bevégezte, egy rendkívüli gyűlésen napi rendre fog tűzetni'

1 (38). Ambró János 1870 nyarán Kisújszállásról a fővárosba költözött (39), s a következő évben a budai Erzsébet-sósfürdő orvosi vezetője lett (40). Pesten egyre jobban bekapcsolódott az orvosi közéletbe. 1870 decemberében ismét előadást tartott a Budapesti Orvosegyletben „A női ivarszervekkel összefüggésben levő medencebeli tályogokról" címmel (41). Ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy foglalkozzék Semmelweis tanával és a bábaképzők felállításának kérdésével. A következő évben (március 18-án és április 1-én) „A szülházak és bábaoskolák fölállításánál követendő elvekről" címmel újabb előadást tartott az Orvosegyletben. Ebben részletesebben és konkrétebben foglalta össze gondolatait, és újólag sürgette, hogy az Orvosegylet „e fontos ügyet felkarolná és ez értelemben a belügyministeriumnál lépéseket tenne". Ismét Fleischer József szólt hozzá az előadáshoz, támogatta Ambró elgondolásait, s ő is szükségesnek tartotta, hogy az egylet tegyen lépéseket ebben az ügyben (42), Előadásával csaknem egyidőben Ambró külön füzetben is közzétette a bábaképzéssel kapcsolatos elképzeléseit „Irányeszmék a magyar állam területén felállítandó bábaintézetek szervezésénél" címmel (43). Ebben természetesen ismét összekapcsolta Semmelweis tanát, a szülházak létesítését és a bábaképzést. Semmelweis melletti állásfoglalása újabb vitát váltott ki. A Békésmegyei Orvos-Gyógyszerészegylet ugyanis az Orvosi Hetilapban és a Gyógyászatban egyaránt közzétett „véleményében" (44) megtámadja Ambrót, mert a bábaképzőkben a Semmelweis-féle profilaktikus rendszabályok megvalósítását és oktatását 10 orvostörténeti Közlemények 55—56.