Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - III. A semmelweisi tanok hazai elismerésének útja

vándorgyűlésen Korbélyi Endre elméletével vitába szállt volna valaki, sőt a gyűlés „orvos-sebészi szakosztálya" úgy döntött, hogy az előadást a vándorgyűlés „munkálataiban" való közlésre javasolja (25), Mind a szaklapok, mind a Pressburger Zeitung csak felsorolja a megtartott előadások közt, s a Wiener Medizinische Wochenschrift levelezője is lekicsinyelve csak ennyit jegyez meg: „An den Herzensergüssen Dr. Korbélyi's über extravaginale Befruchtung und actives und passives Puerperalfieber, glauben wir stillschweigend vorübergehen zu können." (26) A magyar orvosok és természetvizsgálók marosvásárhelyi vándorgyűlésén, vagyis Korbélyi előtt egy évvel, Halasi Spányik József tartott előadást a gyermekágyi lázról, s ebben két saját esetét írja le: „mindkettőnél kiderült, hogy a kórt rothadt állati anyaggal történt fertőzés okozta". Foglalkozott a gyermekágyi lázról Hippokrates óta vallott nézetekkel, s végül megállapítja: „Legkétségbevonhatatlanabb Semmelweisz tanár azon állítása, miszerint a gyermekágyi láz rothadt állati anyag által mindig fertőzés útján idéztetik elő, s így helytelen a gyermekágyi láz elnevezés is, helyesebb volna azt hullamérgezés vagy genyláz névvel nevezni," (27), A vándorgyűlés „tudomásul vette" az előadást, de a „munkálatokban" nem adták közre, s a Gyógyászat sem jelentette meg. Spányik Józsefről a fenti adaton kívül csak annyit tudunk, hogy Csíkszék orvosa volt. Ugyancsak a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésén lépett fel a magyar szülészeti ellátás javítása érdekében Ambró János, aki azután következetes harcával fordulatot hozott a Semmelweis-kérdésben is. Ambró nevét az eddigi orvostörténeti irodalom is Fleischer József mellett a legjelentősebb Semmelweis-követőként emlegette, működésének részletes feldolgozására, Semmelweis tanainak elfogadtatása érdekében folytatott harcának bemutatására eddig nem került sor. Jelentős lépést tett azonban Ambró szerepének feltárásához Maria Bokesová-Uherová nemrég megjelent közleménye (28). Ambró János 1827-ben a Trencsén megyei Beckón született szegény iparoscsaládból. Orvosi tanulmányait a pesti, majd a bécsi egyetemen folytatta, diplomáját 1852-ben Bécsben szerezte meg. Gyakorlatát a bécsi Allgemeines Krankenhaus szülészet-nőgyógyászati osztályán kezdte meg (ahol pár évvel korábban Semmelweis is működött). 1853-ban egy gyermekágyi lázban elhunyt nő boncolása közben a váladék jobb szemébe freccsent, s mindkét szeme súlyos fertőzést kapott. Ennek következtében jobb szemén a látást is elvesztette. Ezután hazatért, s Balassa klinikáján működött. 1854-ben Kisújszállás városa Balassát kérte meg, hogy ajánljon nekik orvost. Balassa Ambrót ajánlotta. 1854-től 1870-ig Ambró az alföldi város főorvosa volt. Első közleményeiben érdekesebb eseteket ismertetett gyakorlatából (29), 1868. augusztus 25-én pedig a magyar orvosok és természetvizsgálók egri vándorgyűlésén az „államorvosi szakosztályban" előadást tartott „Némely észrevételek Nagykun-Kisújszállás és környékének betegségi s halálozási viszonyairól" címmel (30). Előadásában különös hangsúllyal foglalkozott a rendkívül rossz csecsemőhalálozási helyzettel. Ebben a vonatkozásban is nagy szerepet szán a bábáknak, akiknek a terhesek, gyermekágyasok és újszülöttek gondozása is feladatkörükbe tartozhatna. Hogy a bábák