Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - III. A semmelweisi tanok hazai elismerésének útja

az alkalommal, hogy Semmelweistöl nyilvánosan búcsút vegyen és méltassa. Sőt az augusztus 31 -i ülésen Semmelweis tanait „helyesbítő" Korbélyi Endre előadásához nem szólt hozzá sem ő, sem az ugyancsak ott levő Markusovszky. Balassa az 1805 év végén a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat közgyűlésén megtartott beszédében is megelégedett avval, hogy felsorolta a társulat többi elhunyt tagjai közt Semmelweist is, de nem tartotta szükségesnek, hogy jelentőségéről külön is megemlékezzék (13), Semmelweis pedig a társulat egyik alapítója volt. Elgondolkodtató, hogy Balassámk miért nem volt legalább néhány méltató szava barátja elhunyta alkalmából. Ugyanakkor az egyetem lelépő rektora, a teológus Schopper György a következő tanév megnyitásakor mondott beszédében 1865. szeptember 30-án kegyelettel emlékezett meg Semmelweistöl: „Egyetemünk benne egyik fény csillagát, az orvosi kar lelkes és fáradhatatlan tagtársát, a szenvedő nőnem reményének legszilárdabb horgonyát, rokonai és ismerősi hű barátjokat gyászolják" — mondta többek közt (14), Barátai közül — Markusovszkyn kívül — egyedül Lumiiczer Sándor emlékezett meg Semmelweis haláláról, A Budapesti Orvosegylet 1805. novemberi közgyűlésén tartott titkári beszámolójában az egyesület elhunyt tagjai sorában a következő szép szavakkal búcsúzott Semmelweistöl : „Fájlaljuk továbbá Semmelweis Ignácz egyetemi tanár, tagtársunk ép oly váratlan mint gyászos kimáltát. O munkás élete, szaktudományábani buzgósága, búvár szellemi s gyümölcsöző eszméi által nemcsak közelebbi hívei, — de azt mondhatni az egész szaktuiományos világ színe előtt vívott ki magának történelmi emléket." (15) Az orvosi közéletben fennálló ellentétek ismeretében viszont természetes, hogy a Gyógyászat még nekrológot sem közöl az „ellentáborba", az Orvosi Hetilap körébe tartozó Semmelweistöl. Előbb Bécsbe viteléről közöl Markusovszkyékzt támadó hírt: „Sajnálatos részvéttel írjuk, hogy Semmelweis egyetemi tanárt veszélyes agybántalom érte, mely miatt ő egyik bécsi gyógyintézetbe vitetett. — Beteges izgatagságának régóta adta jeleit, s a párt, mely őt sajátjának vállá, a gyógytörekvés helyett sokszor a szenvedélyes kitörésekig csigázta izgatagságát." Semmelweis halálhírét újabb rosszindulatú sorokban jelenti be: „Semmelweis Ignácz dr, a szülészet ny. r. tanára tudományegyetemünknél ki a gyermekágyi láz egyik okát felfedezte, a bécsi tébolydában f. é. aug. 13-án állítólag pyaemia következtében halt meg." (10) Alig hunyta le szemét Semmelweis, 1805. augusztus 31-én a magyar orvosok és természetvizsgálók pozsonyi vándorgyűlésén már megszólal ellenzőinek tábora. Korbélyi Endre „A gyermekágyi lázról" címmel tartott előadást, s ebben kijelenti: „A bold. Semmelweis tanár minden gyermekágyi lázat erjes infectióból származtat ; eme nézetnek csak részletes apostola vagyok, miután én febris puerperális activât és febris puerperalis adynamico-passivát különböztetek meg" (Az utóbbi azonos szerinte a Semmelweis által megmagyarázott gyermekágyi lázzal.) Korbélyi (17) tehát abban tér.el a Gyógyászat álláspontjától, hogy ő Semmelweist nem a gyermekágyi láz egyik oka felfedezőjének, hanem az egyik gyermekágyi láz oka felfedezőjének tartja. Korbélyi elmélete így is megnyerte a Gyógyászat tetszését, mert a Pozsonyban elhangzott számos előadás közül éppen