Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - III. A semmelweisi tanok hazai elismerésének útja

színűleg Fleischer József ajánlta lefordításra, mert neki volt egyik legjobban becsült könyve. Vö. Bruck Fleischer-emlékbeszédét 55. 1. 58. Orv. Hetil. 1869, 13, 17, 272-273. 59. Gyógyászat, 1865, 5, 32, 658. 60. Gortvay—Zoltán : Id. m. 14. 1. 61. Gyógyászat, 1870, 10, 30, 496. 62. Orv. Hetil. 1875, 19, 29, 583. és Gyógyászat, 1875, 15, 30, 476. 63. Orv. Hetil. 1875, 19, 32, 637 — 630. 64. Gyógyászat, 1893, 33, 14, 167. Zusammenfassung Es werden alle diejenigen aufgezählt, die an der Klinik von Semmelweis als Assistenten wirkten, oder auf seinen Vorschlag mit dieser Stelle bekleidet wurden. Die sog. „Semmelweis'sche Schule" bilden unseres Erachtens József Fleischer, János Maizner, Ferenc Kreutzer, István Báthory und József Ráth. Sie nahmen alle die Lehren von Semmelweis an und waren bestrebt diesen sowohl in der Fachliteratur, als auch in der Praxis zur Geltung verhelfen. Hinsichtlich ihrer Fähigkeiten und Möglichkeiten waren sie sehr verschiedentlich angelegt und so ist auch ihre Bedeutung nicht dieselbe. Der hervorragendste unter ihnen ist /. Fleischer, aber auch /. Maizner, als Universitätsprofessor zu Klausenburg konnte eine grosse Rolle in der Verbreitung der Lehre über das Kindbettfieber und der Anerkennung von Semmelweis spielen. III. A SEMMELWEISI TANOK HAZAI ELISMERÉSÉNEK ÚTJA Köztudomású, hogy Markusovszky Lajos Semmelweisnek még bécsi évei óta közeli barátja s tanainak az Orvosi Hetilapban leghűbb méltatója és védelmezője volt. Semmelweis halála után bensőséges nekrológban búcsúzott el barátjától, de a harcot a gyermekágyi láz kérdésében nem vitte tovább. Gortvay és Zoltán legújabb Semmelweis-monográfiája (1) a nekrológ után csak 1883-ból, a Budapesti Orvosegylet „puerperális bizottságának" megalakulásával kapcsolatban tud további adatot hozni, hogy Markusovszky kiállt Semmelweis tanai mellett. Benedek István pedig azt írja : „Nem tudok szabadulni attól az érzéstől : elsősorban Markusovszkyt terheli a felelősség azért, hogy ilyen dermedt hallgatás követte Semmelweis halálát." (2) Csak egyik nemrég megjelent cikkében hívta fel a figyelmet Regöly-Mérei Gyula (3) Markusovszky akadémiai székfoglaló előadására, amelyet ebben az összefüggésben eddig nem említettek a Semmelweis-kutatók. Markusovszky 1800. november 20~án „A közegészségi tudomány mai állása és feladatai" című előadásának első részében kitért Semmelweis felfedezéséve, s azt méltatva többek között azt mondta: „Valóban genialis és elfogulatlan észlelő és szabatos természettudományi búvárlat kívántatott ahhoz, hogy a sebzésbe felvett hulla mérgezés után egy évvel meghalt Kolletschka tanár bonczvizsgálatának eredményéből azon: merész gondolatra jöjjön a szerencsés búvár, miszerint azon betegség, melyben a tanár