Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - II. Semmelweis közvetlen iskolája

SEMMELWEIS HAZAI UTÓÉLETÉNEK ELSŐ ÉVTIZEDE DÖRNYEI SÁNDOR—DÖRNYEINÉ DAPSY HENRIETTE IL SEMMELWEIS KÖZVETLEN ISKOLÁJA anulmányunk első részében (1) már említettük, hogy Markusovszky Semmelweis-nekrológjában utólag burkolt szemrehányást tett barátjának, hogy a szülészet-nőgyógyászat szakemberképzése terén nem ért el olyan eredményeket, mint amilyeneket elvártak tőle. Hasonló értelemben nyilatkozott Fleischer József is 1872-i Semmelweis-emlékbeszédében: „Az orvos-szülészek kiképeztetésére pesti tanársága alatt keveset tett, tanársegédein kívül iskolájából alig kerültek ki szakférfiak, de ennek oka főkép a kóroda azon visszás helyzetében alapult, hogy a bábák és orvosnövendékek együttesen vannak. " (2) A Fleischer által említett „mentség" mellett feltétlenül ki kell emelnünk még azt a körülményt is, hogy a szülészet Semmelweis professzorsága idején nem volt kötelező tantárgy. Fleischer idézett megállapítása egyúttal meg is jelöli, hogy kik között kell elsősorban keresnünk Semmelweis követőit: volt tanársegédei körében. Még Birly professzorsága idején, 1854 áprilisában került a „szülkóroda" tanársegédi állásába Fleischer József, és Semmelweis első egyetemi évei alatt is ő asszisztált. 1857-ben lejárt a tanársegédi ideje, s ekkor őt Maizner János követte. Maizner csak egy évig működött Semmelweis mellett, utóda Kreutzer Ferenc volt, aki 1858-tól 1862-ig (?) töltötte be ezt az állást. 1862-ben Báthory István került Semmelweis mellé. Az ő tanársegédi ideje 1865 nyarán járt le. Ekkor, valószínűleg még Semmelweis javaslata alapján, de már bécsi gyógykezelése idején választották meg Ráth Józsefet, aki ténylegesen már Diescher tanársegéde lett. Eddigi orvostörténeti irodalmunk is Semmelweis egyik legjelentősebb követőjeként tartotta nyilván Fleischer Józsefet, Semmelweis első tanársegédét. Fleischer József 1829-ben Breznóbányán született. Nagyapja sebészmester, apja pedig orvos volt. Egyetemi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, de még doktorrá avatása előtt, 1853. május 1-től a Rókus-Kórház I. sebészeti osztályán a nagytekintélyű Kovács-Sebestyén Endre főorvos mellett lett tertiarius. Június 13-án avatták doktorrá, s október 1-én már átkerült a kórház Krisch Rezső vezetése alatt álló belgyógyászati osztályára alorvosnak. Innen 20 nap múlva a Gebhardt Xavér Ferenc vezette egyetemi belgyógyászati klinikára lépett át asszisztensként. Itt mintegy fél esztendeig működött, mert a következő év áprilisában a szülészeti klinika tanársegéde lett. 1857-ben kilépve az egyetem kötelékeiből, magángyakorlatot kezdett (3). Már 1856-ban megpályázta a Semmelweis