Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Szilvágyi Irén: A közegészségügy megszervezése Fejér megyében 1945-ben

az összes beteglétszám 209 fő volt. Ágylétszám a kihelyezett helyiségeket is figyelembe véve 143 darab. Ágybetét 39, magánágy 7, összesen 189 fekvőhely állt rendelkezésre [39]. A kórház személyzeti állománya ebben az időben 10 orvos, 29 ápolónő és 09 egyéb kórházi alkalmazott [40]. A kórház gyógy- és kötszerkészlete olyan csekély volt, hogy kénytelenek voltak több esetben altató és fájdalomcsillapító nélkül operációt végezni. A kórház helyettes igazgató főorvosa sürgette az alkalmazottak fizetésének felemelését arra hivatkozva, hogy a dolgozók fizetése két év óta nem emelkedett, s a háború utáni nincstelenség, áremelkedés miatt az alkalmazottak nagy része elhagyta munkahelyét, újak pedig a csekély fizetésért nem hajlandók munkát vállalni [41]. Állandó problémát okozott a járvány elleni küzdelem. Az adonyi járási főjegyző az alispánhoz intézett levelében az Ercsi községhez tartozó Felsőbesnyő pusztán fellépett járványról tudatta az alispánt. A főjegyző a puszta 57 családból álló lakosságát zár alá helyezte és elrendelte, hogy azok közül a pusztát senki sem hagyhatja el. A zárlatot felállított őrökkel eszközölte. A bejárati utakra figyelmeztető táblát függesztett ki [42]. Felhívta Ercsi község elöljáróságát, hogy azonnal intézkedjék körfertőtlenítő gép beszerzése iránt [43]. Az egész megyében súlyos problémákkal kellett megküzdeni. Alap községből beérkezett jelentés szerint az ottani orvos, mivel jármű nem állt rendelkezésére, gyalog járt át Alsószentivánra. Az orvosi teendők ellátása mellett iskolalátogatást is végzett mindkét községben. Jelentéséből képet kaphatunk a háború utáni szomorú állapotokról. Egy mondatban írta le az iskolalátogatás során tapasztaltakat: „A gyermekek ruházata hiányos, és igen meglátszik a gyermekeken a jelenlegi szappanhiány." [44] 1945. január 3-án kelt leiratban a Népjóléti Miniszter Fejér vármegye és Székesfehérvár város tiszti főorvosává dr. Dinnyés Pált, a város és a járás tiszti főorvosi teendőinek ellátásával dr. Pálfalvy Sándor tisztiorvost a város orvosi teendőinek ellenőrzésével dr. Márczy Endre orvost bízta meg [45]. Az újonnan kinevezetteknek elsősorban az orvoshiánnyal kellett megküzdeniük. 1945 júliusában a községi és körorvosok száma Fejér megyében 40. A megyében 1944-ben 40 gyógyszertár működött, ugyanennyi gyógyszerésszel. A háború alatt a dunapentelei gyógyszerész, mint katona a fronton eltűnt, a perkátai gyógyszerész súlyos beteg volt, kilenc gyógyszertár nem működött. Fogtechnikus a megyében egy sem volt. A vármegyében 22 zöldkeresztes egészségvédelmi kör működött ugyanennyi védőnővel. Négy védőnő nem tért vissza, így az alapi, a mányi, a tordasi és a seregélyesi védőnők állása megüresedett. Az említett 40 gyógyszertár közül kilenc teljes egészében elpusztult. A vármegye területén magánkórház a háború után nem volt. Járványkórház Lovasberényben volt, azonban annak felszerelését elhurcolták és az épület üresen állott. Fertőtlenítő intézet nem volt, a megye öt fertőtlenítő gépét a háború alatt megrongálták. Szükségkórház Mórott 25 ággyal és Csákvárott 15 ággyal működött. Tüdőbeteg-gondozó intézet Pusztaszabolcson volt, és szervezés alatt állt Sárbogárdon. Mindkét gondozó intézetnek teljes felszerelése elpusztult, illetve azokat elvitték, csak az épületek maradtak fenn. 1945 május—június hónapokban a vármegye hat községében szétszórtan kisebb számban kiütéses tífuszos megbetegedés lépett fel, amely azonban rövid időn belül megszűnt [40], Az első tífuszos megbetegedések után