Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Szilvágyi Irén: A közegészségügy megszervezése Fejér megyében 1945-ben

Bicske községben a két községi orvos közül az ügyvezető orvos egyedül látta el a szolgálatot. Baracska, Martonvásár, Pármánd, Vértesacsa és Vál községekben a hatósági orvosok szolgálatukat nagyobbrészt megszakítás nélkül ellátták, itt csak amiatt szenvedett hiányt az orvosellátás, hogy jármű nélkül a körzet községeit egyelőre nem lehetett látogatni. A járás területén nyolc gyógyszertár volt. Ezek közül az alcsúti és martonvásári gyógyszertárak tulajdonosai elmenekültek, a bicskei 2 gyógyszerész a harctéri helyzet miatt a községből elmenekült. A vértesacsai gyógyszerész öngyilkos lett. Az elhagyott gyógyszertárak teljesen tönkrementek, készletüket elhurcolták, a berendezéseket tönkretették. Az orvosi rendelők romosán álltak, a műszereket, az értékesebb berendezési, illetve felszerelési tárgyakat elvitték, a bútorokat összetörték vagy eltüzelték. Ugyanez volt a helyzet az egészségházakra vonatkozólag is. A járás területén, különösen ott, ahol vasúti közlekedés nem volt, a betegellátás 1944 decembere óta megnehezült. Megszűnt a postaforgalom és a gyógyszerutánpótlás lehetetlenné vált. Ugyancsak nehézségbe ütközött a kórházi kezelést igénylő, műtétekre szoruló betegek elszállítása. A helyzet nem javult, s az említett okok miatt a halálesetek száma emelkedett. Bejelentést tettek a váli gyógyszertár tulajdonosa ellen, aki a helyzettel visszaélve a közérdeket egyáltalán nem tekintve sok panaszra adott alkalmat. Felvetették leváltásának szükségességét. Ebben a nehéz helyzetben külön gondot jelentett, hogy a köztisztaság szinte a minimumra csökkent a járás területén. A lakosság legnagyobb része a három hónapon át tartó harctéri események következtében eltetvesedett és megrühesedett. A tetvesség terén a megszálló csapatok elvonulásával határozott javulás állott be, azonban a rühesség nehezen volt leküzdhető, mert megfelelő gyógyszer hiányában tehetetlenül álltak a betegséggel szemben. A borzalmasan elhanyagolt, állati hullákkal és hullarészekkel, mindenféle szeméttel teleszórt udvarok és utcák állapota már megnyugtatóbb képet adott, azonban a sok gondatlanság következménye ellen küzdeni alig lehetett. Fertőtlenítő szereket beszerezni nem tudtak [28], A váli járásban a téli hónapokban a heteken át tartó robot és bunkerezés miatt igen elszaporodtak a reumás és egyéb neuralgias megbetegedések. A fertőző betegségek közül gondot okozott a tuberkulózis elleni küzdelem. Több helyen jelentkezett a hastífusz és a kiütéses tífusz [29]. A fertőző betegeket, amennyiben kórházba szállításuk lehetetlen volt, szigorúan elkülönítették [30]. A váli járási tisztiorvos megjegyezte, hogy sürgős tennivaló a gyógyszertárak sulfamid-készítménnyel való mielőbbi ellátása, valamint az orvosok és egészségügyi személyzet tífusz elleni védőoltása, és azon községek lakosságának védőoltása, ahol járványveszély fenyegetett. A nehezen beszerezhető oltóanyagra való tekintettel el kellett tekinteni attól, hogy az egész járás lakosságára kiterjedő védőoltást eszközöljenek [31]. Jelentésében sürgette a kisdedek diftéria elleni védőoltását és megfelelő mennyiségű mész kiutalását [32]. 1945. május 10-én a községi elöljáróságokhoz intézett körlevelében a vármegye alispánja felhívta a községi elöljáróságok vezetőit jelentés tételre, hogy a községben és az egészségügyi körökben az orvosok és bábák helyükön vannak-e, és folytatják-e orvosi teendőiket. Felhívta a községi elöljáróságokat, hogy a nemi betegségek elterjedésének megakadályozása céljából a házasságok előtti orvosi vizsgálatot a legszigorúbban mindenkire ki kell terjeszteni [38].