Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Zsebők Zoltán: Visszaemlékezés a magyar egészségügy megszervezésére, 1945-1948

1940. november 1-én tehát átmentem a Közoktatásügyi Minisztériumba, és átvettem a Vl/a és Vl/b, a „felsőoktatási" és „tudományos" főosztályok vezetését. A két főosztály súlyát és jelentőségét leginkább az illusztrálja, hogy a tárca költségvetésének 28 százalékát ez a két főosztály tette ki. Minden egyetem, főiskola, tudományos és kutatóintézet, közgyűjtemény ide tartozott. A MTA például a „támogatott" intézetek között szerepelt. A Műegyetemtől a teológiai fakultásokon át a Nemzeti, a Szépművészeti, Iparművészeti Múzeum stb., minden országos gyűjtemény, levéltár, s a tihanyi Biológiai Intézet éppúgy, mint a vácrátóti Botanikus Kert is a mi intézményünk volt. Elődeim között olyanok szerepeltek, mint Tóth Lajos, Szily Kálmán. Az egyetemeken és a hozzámtartozó tudományos intézetekben szinte kétségbeejtő állapotokat találtam. Elszomorító volt, amit örököltem romokban és pusztulásban. Az utókor számára, mementóul rögzítettem számos fényképen, s a dokumentumgyűjteményt könyv alakjában közreadtam ,,

Damna Scientiae Hungaricae" címen, négy nyelven írt kísérő szöveggel. A képek között található pl. a szegedi Gyermekklinika, melynek helyén csak por és hamu volt, a budapesti egyetemek közül a Műegyetem rombadöntött épülete, a budapesti orvosi fakultás súlyosan károsodott klinikái, a Szépművészeti Múzeum, ahol pl. a kiállítási termekben 1946 telén fél méter hosszú jégcsapok lógtak a plüss fotelekről — és így tovább. A könyv természetesen csak kis töredékét tartalmazta annak a szörnyűségnek, ami ezen a területen fennállt. Az egyetemek újjászervezése elsősorban a romok, a törmelékek eltakarítása, a tetőépítés, az ablakok beüvegezése volt legfőbb feladatom. Legelső intézkedésem új munkakörömben az volt, hogy aláírtam 6000 Ft azonnali kiutalását a budapesti II. sz. Nőiklinika ablakainak pótlására. Akkor, 1946 novemberében ugyanis olajos papírral voltak az ablakok beragasztva. Nem volt mindenütt ilyen könnyű gyorsan és jól intézkedni. Helyzetünket talán jellemezheti, ha elmondom, hogy amikor 1946-ban a Kultuszminisztériumba — ahogy akkor nevezték — átkerültem, akkor a budapesti orvosi fakultás kifizetetlen villany-, víz-, gázszámlája olyan horribilis összegű, milliónál több forint volt, hogy a főváros alpolgármestere azzal fenyegetett bennünket, hogy megszüntetik a víz, gáz és villany szolgáltatását. Legnagyobb gondunk a rommá dőlt Műegyetem volt. Szerencsére Csűrös Zoltán professzor lett a Műegyetem rektora, s ő nemcsak rektor volt, hanem majdnem azt mondhatnám, hogy ő volt az egyetem mindenese. Nem lehetett olyan kérdés, amellyel kapcsolatban Csűrösnek ne lett volna építő gondolata. A Műegyetem nemcsak, hogy hamar talpra állt, működőképes lett, és az Aula Magnat ismét benépesítették a hallgatók, hanem még arra is volt erőnk, hogy 1947 őszén felállítottuk a Műszaki Főiskolát annak érdekében, hogy Magyarországon textilvegyész, rádió- és autómérnök-képzés váljon valóra. Azonban nemcsak az újjáépítés konkrét gondja nehezedett vállainkra, hanem ezen felül a rosszul szerkesztett költségvetés és pénzhiány. Aki költségvetési kérdésekben járatos könnyen megérti, hogy milyen körülmények között kezdtük el az egyetemek újjáépítését, amikor a közoktatásügyi tárca költségvetésében az 1947. évre az ,,Egyetemek" cím alatt 6 millió forint dologi hitel volt elő-